A migránsok jönnek, az olasz fiatalok mennek

A bevándorlás témája a populisták malmára hajtja a vizet, ezért inkább a munkanélküliségre koncentrál a kormány.

Olaszországban érezhetően elkezdődött a választási kampány 2018-ra: hónapok óta a ius soli törvény (ez alapján állampolgárság járna minden, az ország területén született gyermeknek) bevezetése körül csatáztak a politikai erők. Olyan végletekbe menően, hogy Paolo Gentiloni miniszterelnök még a nyár elején a törvény bevezetéséért akár bizalmi szavazást is hajlandó lett volna kezdeményezni kormánya ellen, a másik oldalon pedig Matteo Salvini (Északi Liga) kelt nyílt párbajra Ferenc pápával, aki többször felszólalt a bevándorlók befogadása és a törvény mellett.

Csatározások ide vagy oda, az őszi parlamenti időszak kezdetén egy pillanat alatt elállt a javaslattól a kormányzó Demokrata Párt (PD). Ráébredtek, hogy túl felfokozott a hangulat a migránskérdést illetően, ami a populista politikai erők malmára hajtja a vizet a kezdődő politikai kampányban. A ius soli helyét így egy népszerűbb téma vette át: egy bónusz bevezetése a költségvetési törvényen keresztül, amely a fiatalok foglalkoztatásának növelését célozza.

Nem véletlenül: Olaszországban a bevándorlási helyzet kezelése mellett az egyik legnagyobb probléma a fiatalok munkanélküliségi rátája. Az olasz statisztikai intézet (Istat) napokban közzétett jelentése szerint a munkanélküliség az országban a harmadik legmagasabb az unióban, és két százalékkal haladja meg az európai 9,3 százalékos átlagot. Az igazi probléma azonban az, hogy a fiatalok körülbelül 37 százaléka munkanélküli, ez majdnem kétszerese az uniós 18,9 százalékos átlagnak. Ennek is köszönhető, hogy a Demos-Coop közvélemény-kutatásai szerint az olaszok kétharmada úgy vélekedik, ha a fiatalok boldogulni akarnak, az egyetlen reményük, ha elhagyják az országot.

Ezt meg is teszik: míg a 90-es években körülbelül harmincezren emigráltak egy évben, ma már több mint százezren hagyják el az országot évente, túlnyomó többségük egyetemi diplomájával a kezében Németországba, Angliába vagy Svájcba indul. Már egyszer megpróbált a Renzi-kormány ezen változtatni: a 2015-ben bevezetett „Jobs Act” elnevezésű rendelkezés három évig gyakorlatilag átvette az új alkalmazottak után fizetendő járulékok költségeit a cégektől. A befektetett 18 milliárd euró majdnem 1,6 millió új munkahelyet teremtett, de ezek mindössze 28 százalékát töltötte be harminc éven aluli pályakezdő.

– A legnagyobb probléma szerintem az átmenet az egyetem és a munka világa között. Szerencsésnek mondhatom magam, mert találtam egy fizetős gyakorlatot, ami segíthet a munka világába lépni, ugyanakkor ez nem jelent semmilyen garanciát arra, hogy meg is tartanak a gyakorlat vége után. Sok egyetemi társam Svájcba jár át dolgozni, mert ott legalább többet keresnek – mesélt tapasztalatairól lapunknak a 24 éves Marcello, aki egyetemén keresztül talált egy gyakornoki állást adatkezelőként.

Egy másik fiatal, Emanuele arról beszélt nekünk, hogy egy nemzetközi cég egyetemistáknak szánt kétéves programjában elért helyére hitte azt, hogy ez jelenti számára a biztos karriert. Sokan azt mondták neki, ha nagy bakit nem csinál, automatikusan teljes munkaszerződést kap, azonban csalódnia kellett. – A véglegesítés előtt két hónappal közölték, hogy munkakörömet egy külföldi irodába helyezik át. Több gyakorlatot még ha akarnék, sem végezhetnék, mert az egyetememen ez a limit, viszont a munkatapasztalatomat sok helyen kevésnek tartják ahhoz, hogy rendes szerződést adjanak, és fizessék az összes járulékot utánam. Addig jó voltam, amíg nem kerültem sokba a cégnek, de ma van, aki még kevesebbe kerül nálam – panaszolta.

A helyzetért az olasz kormány is vastagon felelős: az OECD jelentése szerint Olaszországban van az egyik legnagyobb adó a fejlett országok között, minden alkalmazottra költött 100 euróból 47,9 euró adókra és járulékokra megy el. Ezen segítene az új kormánytervezet: ha egy cég 29 év alatti fiatalt kezd foglalkoztatni, vagy rendezi azok helyzetét, akiket ideiglenes szerződéssel foglalkoztat, és nem bocsátja el őket minimum hat hónapig, akkor az állam állja ezen szerződések járulékköltségeinek felét. A beruházásra 1,5–2,5 milliárd eurót szán évente az állam, és 2018-ban mintegy 300 ezer új munkaszerződés megkötését reméli. A költségvetési törvény október 15-re várható, addig még bizonytalan, hogy mennyi – népszerűséget növelő – bónuszt tud beletömni a kormány.