Angela Merkel kancellár, a CDU–CSU jobbközép pártszövetség vezetője pártjai aktivistáit egy berlini rendezvényen még egy utolsó választói mozgósításra sarkallta. Kiemelte, pártja, a kereszténydemokrata CDU az adóemelés elkerülésének, az erősebb családsegítésnek, valamint a kis- és közepes jövedelműek adóterhei mérséklésének a híve. A CDU-t emellett Németország belbiztonságának motorjaként méltatta. Hangsúlyozta az Európai Unió stabilizációs tényezőként játszott szerepét egy nyugtalan világban.
Kihívója a kancellári tisztségért, Martin Schulz élesen támadta Aachenben Merkelt. „Ő a múltat akarja igazgatni, míg én a jövőt kívánom alakítani” – hangoztatta a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) vezetője. Szerinte meg kell akadályozni, hogy Németországban a „szociális ridegség” kormánya alakuljon meg. Emellett Schulz figyelmeztetett arra, hogy a kormányzó CDU–CSU-tól jobbra álló Alternatíva Németország (AfD) bejutásával a parlamentbe „egy igazán szélsőjobboldali erő” vonulhat be a Bundestagba.
A kisebb pártok igyekezete sem lanyhult abban, hogy kampányzárásig további támogatókat gyűjtsenek. Az Alternatíva Németországnak, a Zöldeknek, a piacpárti, jobboldali liberális Szabad Demokrata Pártnak (FDP), és az SPD-től balra álló Baloldalnak (Die Linke) is van esélye, hogy bejusson a parlamentbe.
Cem Özdemir, a Zöldek kampányának egyik vezetője Twitter-üzenetben mozgósított: „holnap Európa jövőjéről lesz szó”. Hozzátette: céljuk a kontinens ökológiai és szociális megújítása.
Christian Lindner, az FDP vezetője düsseldorfi rendezvényén bejelentette, hogy nem lesznek tagjai olyan koalíciónak, amelyben nem tudják érvényesíteni saját követeléseiket és céljaikat.
Németországban nincs kampánycsend, de évtizedekig íratlan szabály volt, hogy a pártok közvetlenül a szavazás előtt már nem győzködik a választókat. A pártok társadalmi beágyazottságának gyengülése miatt a választók kevésbé hűségesek korábban támogatott pártjukhoz, és nagyjából egyharmaduk röviddel a választás előtt vagy a választás napján dönti el, hogy elmegy-e szavazni, és melyik pártra szavaz.
Az úgynevezett taktikai szavazók magatartása is módosíthatja az erőviszonyokat az utolsó pillanatokban. Ők azok a szavazók, akiknek nem a párt a legfontosabb, hanem az, hogy milyen koalíció alakul, és ennek alapján választják ki, hogy melyik politikai erőt támogassák voksukkal. Arányukat tíz százalék körülire becsülik, ami nagyjából négymillió embert jelent.
