Alternatívák nélkül maradt a német politika

Hasonló programmal rukkoltak elő a legerősebb pártok. A jelenlegi állás szerint senki nem veszélyezteti Merkelt.

Jelenleg az egyik legerősebb ellenzéki párt a Baloldal (Die Linke), amelynek fiatal szavazótábora a „hagyományos pártokkal” szembeni nemtetszését rendszeresen kifejezi rendezvényein. Ha lehet hinni az eddigi felméréseknek, a Baloldal szavazói közül jó páran a választás előtti időszakban váratlanul átpártoltak az AfD-hez. Támogatóik erősen ellenzik a külföldi katonai küldetéseket, a NATO intézkedéseit, és a most aktuális, 8,8 eurós minimálbért 10 eurósra szeretnék emelni.

A Zöldek (Die Grünen) vasárnap leginkább a városi, értelmiségi szavazótáborukra számíthatnak. A régen „fiatalos” pártnak tekintett erő voksolói azonban életkorukat nézve átlagosan már jóval 35 felett vannak – a mostani kampány során ezek szerint viszonylag kevés fiatalt sikerült meggyőzniük. De nem csak a fiatalok körében csökkent a népszerűségük. A németek többsége szerint a 80-as években alakult Zöldek irreális célokat tűztek ki maguk elé, amelyek csupán hangzatosan csengenek a kampánybeszédek során, de nem kivitelezhetők, és nincs letisztult irányvonal, amely mentén haladnának. A másik kritika, amely igencsak gyakran éri a pártot, hogy vezetői, Cem Özdemir és Simone Peter hiteltelenné váltak a legtöbb választópolgár szemében. Fő célkitűzéseik a környezetvédelmi lépések mellett a mezőgazdasági és az adóreformok megvalósítása.

Szintén csökkentené az adókat a liberális FDP (Szabad Demokrata Párt), amely idei elképzelései alapján tovább mélyítené Németország Európai Unióhoz fűződő kapcsolatát, és szigorúbb piaci szabályozást vezetne be. A Christian Lindner elnökölte párt főként azoknak a voksaira számíthat, akik önfoglalkoztatók, saját vállalkozásuk van. A párt programjának egyik fő pontja a menekültek munkavállalása, amellyel kapcsolatban megszüntetnék az elsőbbségi vizsgálatot (ez arra vonatkozik, hogy német vagy uniós polgár jelentkezett-e az adott pozícióra, ők ugyanis elsőbbséget élveznek). Az FDP tervei között szerepel az is, hogy egy pontrendszerszerű adatbázisban rögzítse a migránsok képesítéseit, és ez alapján megkönnyítse nekik a Németországon belüli munkakeresést. Elutasítják továbbá az asszimiláció azon elemeit, amelyekben az egyén nézetei és érdekei sérülnek a többség javára.

A legnagyobb meglepetést ezen a választáson a radikális AfD szerezheti, amely várhatóan harmadik helyezettként kerül majd ki vasárnap a versenyből. A szavazótábor 75 százaléka férfi, alacsony jövedelmű. A pártnak sikerülhet a legtöbb bizonytalan, a többi pártban csalódó és tartózkodó szavazót mozgósítania a sokak által szélsőségesként jellemzett programjával. Az utóbbi néhány hónapban a biztos pártválasztók körében 3,5-ről 11 százalékosra sikerült emelni a népszerűségüket, és ezt egyértelműen azzal érték el, hogy egyre többen tartják elhibázottnak Merkel menekültpolitikáját. A párt nem csupán Németországban, de egész Európában is igen nagy visszhangot keltett programjával és plakátjaival, utóbbiakon például az „Iszlám? Nem passzol a konyhánkhoz” és a „Burka? Mi a bikinire szavazunk!” feliratok szerepeltek. Ha valóban dobogósként végez, nagy eséllyel indul a Bundestag alelnöki, illetve a költségvetési bizottság elnöki posztjáért is.

A német választók számára tehát beszűkült a politikai paletta, hogy milyen nézeteket képviselő pártokra voksolhatnak majd vasárnap, hiszen – az AfD-t kivéve – a legtöbb párt igyekszik középre húzni, hogy megtartsa szavazóit. Ráadásul az eredmény nyomán minden bizonnyal több nagy párt koalíciós kormányzása következik majd.