Emmanuel Macron megreformálná Európát

A francia elnök európai szintű adó létrehozását vetette fel a pénzügyi tranzakciókra.

A nyugati uniós országokban pár hetet, hónapot, maximum egy évet dolgozó, úgynevezett kiküldött munkavállaló abban tér el a vendégmunkástól, hogy míg ez utóbbi a fogadó ország társadalombiztosítási rendszerébe fizet be, az ottani járulékokat fizeti, az előbbi (vagy annak munkáltatója) félig megkerülve mindezt viszont a küldő országban honos adókat és járulékokat fizeti. Ezzel a módszerrel a francia, német, a belga építési vállalkozók, feldolgozóipari, idegenforgalmi cégek hatalmas előnyre tesznek szert versenytársaikkal szemben, hiszen így akár 30-50 százalékos megtakarítással is munkaerőhöz lehet jutni. A nagy találmány ebben az, hogy egységes uniós piac lévén a gyakorlat teljesen legális, sőt külön uniós direktíva szabályozza a munkavállalás e formáját. De már évekkel ezelőtt látszott, hogy baj lesz belőle, ezért is javasolta az Európai Bizottság 2016-ban a kiküldött munkavállalói direktíva (posted workers directive – PWD) felülvizsgálatát. (K.Á.)

Ám más baj is akad a kiküldetéssel, nem csak az, ami Emmanuel Macronnak fáj. Egyrészt az, hogy bár a francia államfő szakértői a magyar kormány tisztviselőivel egyeztetnek a kompromisszumos megoldásról, Párizsnak nem a magyar, hanem legfőképp a lengyel kiküldött munkások száma a fájó. Míg a magyarok 2100, a lengyelek 55 000 munkást küldtek ki a franciákhoz 2015-ben. Viszont Varsót jogállami jogsértésekre hivatkozva most épp elszigeteli az unió nyugati fele, Macron jobb híján Budapesten keresztül akarja átvinni akaratát. De másfelől nézve sem tisztább a kép, az Európai Bizottság szerint Franciaország 2015-ben 177 674 kiküldött munkást fogadott, de 139 040-et küldött más országokba. Igaz, az éllovas tényleg Lengyelország 463 ezer munkással, de 52 százalékuk a szomszédos Németországban landol. Vagyis nagyon csekély hatása lehet egy uniós megegyezésnek, nem ez fogja rendbe vágni a 10 százalékos munkanélküliséggel küzdő francia gazdaságot. Arról, hogy melyik tagállam hova mennyi munkást küld, az Európai Bizottság vezet kimutatást itt.

Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet szakértője egy, az interneten is elérhető előadásában már emlékeztetett rá, Jean-Claude Juncker hiába áll ki az ugyanannyi munkáért ugyanannyi bér elve mellett, az unióban mindig lesznek magas és alacsony bérszínvonalú országok. Ráadásul a munkapiacot, a versenyszabadságot egyáltalán nem a kiküldetéses munkások torzítják, nem ők szorítják le a béreket, hanem a termékek szabad áramoltatása, a termelési kapacitások keleti tagállamokba vagy unión kívülre áthelyezése. Hiszen ebben az esetben csak annyi a különbség, hogy nem a munkás utazik az elvégzendő munkához, hanem a termelési pont, az üzem költözik a munkáshoz. 

A kiküldetéses munkások témaköre politikailag jól eladható, a bevándorlás negatív hatásai közül sok minden vetíthető ki rájuk és a vendégmunkásokra. Sajnos persze sok a bizonyítható visszaélés is a foglalkoztatás e formájával. Természetesen sok a 2 millió kiküldetéses munkás, ám mégis aprócska, 0,9 százalékát teszik ki a teljes uniós munkapiacnak. Mindazonáltal népszerű foglalkoztatási forma, 2010-től folyamatosan emelkedik a kiküldetéses munkavállalók száma, a bővülés hét év alatt 41,3 százalékos volt. A legnagyobb küldő ország az említett Lengyelország (22,8 százalékos részesedéssel), utána Németország (11,7) és Franciaország (6,9 százalék) következik. A legnagyobb felvevő országok pedig Németország, Franciaország és Belgium 28, 12 és 10,5 százalékkal. Még több adat a témában itt. 

Juncker üdvözli Macron javaslatait

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kedden üdvözölte Emmanuel Macron francia államfő reformjavaslatait, hangsúlyozva, hogy az Európai Uniónak bátorságra van szüksége a továbblépéshez. A brüsszeli testület elnöke azt írta Twitter-üzenetében, hogy Macron víziója rendkívül európai, kiemelve, hogy egységesebb, erősebb, demokratikusabb Európára van szükség. Juncker emellett kiemelte: nyílt vitát kell folytatni az EU újraalapítását célzó elképzelések mindegyikéről, az Egyesült Királyság 2019-ben várható kilépése után pedig döntésre kell jutni a követendő irányról. Martin Selmayr, a bizottság elnökének kabinetfőnöke arról számolt be a Twitteren, hogy az uniós vezetők decemberi csúcsértekezletén meg fogják vitatni Macron mai és Juncker korábbi reformelképzeléseit.