Hol van akkor az illiberális elem? A szingapúri jóléti állam ára a szabadságjogok korlátozása. A média túlnyomó többségét az állam, illetve a kormányzó párthoz, a PAP-hoz kapcsolódó cégek kontrollálják. Míg Szingapúr a versenyképességi mutatók tekintetében a legjobbak között szerepel, a sajtószabadságot vizsgáló World Press Index alapján 180 vizsgált országból a 151. helyen áll, Oroszországnál, Afganisztánnál is rosszabb eredménnyel. A cenzúrát végző hatóság keze az online világba is elér, kormánykritikus újságírók könnyen a bíróság előtt találhatják magukat. És akkor még nem esett szó a gyarmati idők maradványairól, a máig kiszabható nyilvános megbotozásról, az utcai szemetelésért adható súlyos büntetésekről.
Meddig tartható ez fenn? Jelenleg Li legidősebb fia a miniszterelnök, mélyreható változásokat a szabadságjogok terén ő sem kezdeményez. Az iszlám világ radikalizációja azonban ide is elér, nem hagyva érintetlenül a muszlim maláj kisebbséget. Kína növekvő hatalma a helyi kínai többség fokozódó dominanciáját hozhatja. Mindez pedig társadalmi feszültségekhez, a szélsőségek megjelenéséhez vezethet. Európában már kijelentették, hogy a multikulturalizmus megbukott, Szingapúr esetében ez azonban széteséshez is vezethet. Most is a pragmatikus megoldást keresik: minden nemzetiség megtarthatja saját szokásait, de nagyobb hangsúlyt kell helyezni az egy országhoz tartozás érzésére.
