Mekkában nincs helye a politikának

A háddzs, a zarándoklat Mekkába minden muszlim számára kötelező egyszer az életben. Vajon mindenki szívesen látott vendég?

A hitvallás, az ima, az adakozás, a böjt és a zarándoklat. Ez az iszlám öt pillére. Az ötödik, a háddzs, minden muszlim számára életében egyszer kötelező, amennyiben egészségi állapota és anyagi helyzete megengedi. 2010–ben úgy becsülték, világszerte 1,6 milliárd muszlim él, egyes számítások szerint azonban számuk mára már inkább kétmilliárd felett lehet. De vajon mindenki szívesen látott vendég Mekkában?

Hivatalosan Szaúd-Arábia nem szól bele, hogy kik a szent helyekre érkező zarándokok. Az egyes országok lakosságukhoz mérten, előre megszabott és alapvetően mindenki által elfogadott kvóta alapján, maguk küldenek hívőket. Legyenek szunniták vagy síiták, kövessék az iszlám bármelyik irányzatát, Mekka kapui nyitva állnak előttük. A politikának pedig végképp semmi keresnivalója a háddzson. Ez még az olyan vészterhes időkben is igaz, mint a mostani, amikor több háború és konfliktus feszíti a Közel-Keletet (amely egyébként az összes muszlimnak csak kisebb szeletét adja).

Nem kivétel ez alól Katar sem. Szaúd-Arábia több másik arab állammal közösen bojkottot hirdetett nemrégiben a dúsgazdag, ám apró ország ellen, a terrorizmus állítólagos támogatása miatt. Ennek részeként Katar egyetlen szárazföldi határát is lezárták – de nem a háddzs idejére. A zarándoklatra 1340 katari zarándokot várnak (ami messze több a 2,5 milliós országnak a kalkuláció alapján járó kvótájánál) szárazföldön, vízen és levegőben (kivéve a Qatar Airways repülőit). Sőt, gesztusként Szalmán szaúdi király átvállalta a katari zarándokok minden költségét. Hasonló módon nincsenek kizárva a térségbeli nagy rivális, Irán muszlimjai sem. Bár a több mint 400 iráni életét követelő 2015-ös mekkai tömegbalesetet követő évben Teherán bojkottálta a háddzsot, idén újra részt vesznek rajta a perzsa hívők is. A zarándoklat útjába még a háború sem állhat. Szaúd-Arábia hiába visel hadat Jemenben, továbbá az Iszlám Állam elleni koalíció tagjaként Szíriában és Irakban, a muszlimok ezekből az országokból sincsenek kitiltva.

Más kérdés persze az elmélet, és olykor más a gyakorlat. Ugyan nem Rijád jelöli ki, hogy az adott országból ki mehet a háddzsra, de a vízumot már a képviseletük állítja ki. Szíria például idén arról panaszkodott, hogy mivel a két ország között 2012-ben megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok, a hívők kénytelenek harmadik félen keresztül intézni az utazásukat. A kiválasztást végző bizottságot viszont a lázadók irányítják, így a kormánypártiaknak esélyük sincs a zarándoklatra. Hasonló módon nyilván Jemenből sem fogják az ellenséges húszikat tárt karokkal fogadni, már csak biztonsági okokból sem.

Irán általában nem is rejti véka alá, hogy politikailag is felhasználja a háddzsot. Ali Hámenei ajatollah többször biztatta arra a perzsa híveket, hogy a szent helyeken is emeljenek szót, például a palesztinok ügyében, de olyan tanácsot is adott már, hogy a hívek lehetőleg ne vásároljanak – azaz ne költsenek – Szaúd-Arábiában. Teherán felvetette azt is, hogy át kellene gondolni a fennálló rendszert, amely szerint kizárólag a szaúdiak felelősek a háddzs lebonyolításáért. Úgy vélik, 2015-ös tömegbaleset is azt példázza, hogy Rijád nem képes garantálni a zarándokok biztonságát. A szerencsétlenség részleteit egyébként a mai napig homály fedi, még az áldozatok pontos száma sem ismert (2400 körülire becsülik). Egyes szaúdi elméletek a történteket nagyon is szándékosnak tartják, Irán így próbálta besározni őket. Hogy hasonló eset ne fordulhasson elő, vagy legalábbis egyértelmű legyen mi történt, idénre már a zarándoklat teljes területét bekamerázták.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy aki a két szent várost irányítja, (Szaúd-Arábia előtt például az Oszmán Birodalom) óriási a befolyása az iszlám világra. A katari zarándokoknak tett gesztus is legalább ugyanannyira szól a külvilág felé, mint maguknak az érintetteknek.