Drogfüggő – így nevezte szeptember 18-án Aleksandar Vulin belügyminiszter pártja, a Szocialisták Mozgalma (PS) Stevan Dojcinovicot. A szerb Bűnügyi és Korrupciós Riporterek Hálózata (KRIK) nevű oldal szerkesztőjének az volt a „bűne”, hogy lehozott egy anyagot arról, Vulin hogyan vásárolt meg egy belgrádi apartmant. Az újságíró – aki kiderítette, az ügyészség két évvel a korrupcióellenes hatóság jelzése után sem tett semmit az ügyben – pert fontolgat. Egy nappal később Vukasin Obradovic, a szerb újságírószövetség korábbi elnöke kezdett éhségsztrájkba, miután az általa alapított Vranjske Novine című újságot két évtizednyi működés után pénzügyileg ellehetetlenítették. Obradovic szerint sokszor kaptak a nyakukba előre be nem jelentett ellenőrzéseket különböző hivataloktól.
A fenti két történet is hozzájárult ahhoz, hogy a szerb média jókora hányada úgy érezte, ki kell állnia a média függetlenségéért. 150 különböző szerb weboldal, újság és egyéb médium csatlakozott az „Állítsuk meg a média elsötétedését” elnevezésű akcióhoz – a résztvevők fekete címlappal tiltakoztak a média helyzetének folyamatos romlása miatt. Úgy tervezték, a hírportálokon déltől egy órán keresztül lett volna látható a fekete címlap „Ilyen, ha nincs szabad sajtó” felirattal, de volt, ahol csak pár percig vállalták az akciót. A csatlakozott nyomtatott lapok között állami tulajdonú újság nem szerepelt, és a kormányhoz közeli Blic bulvárlap címoldalán is csak egy független karikaturista rajza helyén jelent meg az üzenet.
– A kollégáink iránti szolidaritásból döntöttünk úgy, hogy csatlakozunk az akcióhoz – mondta el lapunknak Natalija Jakovljevic, a Maglocistac nevű portál főszerkesztője. Hangsúlyozta: fontosnak tartották, hogy Szabadkáról is legyen olyan sajtótermék, amely részvételével deklarálja, hogy nem lehet megtörni az újságírókat. Az oknyomozó lap szerkesztője szerint mindenkinek fontos tudnia, hogy mely sajtótermékek foglalkoznak a polgárok érdekeivel, és melyek azok, amelyeknek csak a hatalom érdekei a fontosak. Szerbiában ugyanakkor nemcsak a politikusok jelentenek fenyegetést a sajtóra, hanem a kormánypárti média is, amely jelentéktelenként tüntet fel fontos híreket, ezzel pedig lehetetlenné teszi azt, hogy a polgárok valós képet kapjanak a szerbiai viszonyokról.