Nem a kerítésen múlik a bizalom

Az illegális izraeli telepek mellett szomszédként, de mégis idegenül élnek a palesztinok.

Nem messze, egy másik izraeli telepen, Rehelimben dolgozik feltörekvő borászatában Vered Ben Szadon (Saadon). A hölgy nemcsak arról híres, hogy vallásos zsidó nőként nevet szerzett magának a férfiak által uralt borszakmában, de nagy port kavart például az is, amikor Donald Trump izraeli látogatásakor meghívta magához az amerikai elnököt, lássa csak saját szemével, milyenek is a sokat bírált illegális telepek. És hogy milyenek? A Rehelimbe tartó elágazásnál óriási piros tábla figyelmeztet több nyelven: a másik út palesztin faluba vezet, zsidóként behajtani veszélyes. A Tura borászatnál viszont nincsenek kerítések. Vered Ben Szadon azt mondja, nem hajlandó ketrecben élni, annak ellenére sem, hogy többször előfordult, a túl messzire kószáló zsidókat kis híján agyonverték. Kereken megmondja, nem bízik a palesztinokban. Neki nincs fegyvere, de csak amiatt, mert túlságosan fél, hogy véletlenül a gyermekei kezébe kerül. Arra neveli őket, hogy soha semmilyen módon ne provokálják a palesztinokat. Azt is bevallja, bár egymás mellett élnek, szinte semmilyen kapcsolatuk nincs a szomszédaikkal. Próbálta már ugyan meghívni legalább a nőket, hogy politikán felülemelkedve, gyerekekről, főzésről, az életről beszélgessenek, de azt állítja, senki nem mert elmenni hozzá, mert attól félnek, otthon megbélyegeznék őket.

Azért akad az együttélésre ritka, pozitív példa is. Alig néhány kilométerrel arrébb, de még mindig ciszjordániai területen a Twitoplast nevű, csúcstechnológiás műanyag alkatrészeket gyártó izraeli cégnél békésen dolgoznak együtt zsidók és palesztinok. Megkülönböztetés nincs, mindenki ugyanazt a bért – körülbelül 1600 eurónak megfelelő összeget – kapja. A palesztinoknál, ahol ráadásul a családfő gyakran több generációt is egymaga tart el, ez a pénz valóságos vagyonnak számít, legalábbis ahhoz a néhány száz eurós fizetéshez képest, amit nem izraeli gyárakban kapnának. Ezen a helyen hisznek benne, hogy ott épül az igazi béke, nem a politikusok tárgyalóasztalánál. A barátság a munkaidőn túl sem ér véget, az alkalmazottak céges bulikon családjukkal együtt szórakoznak, a tulajdonos pedig meghatottan meséli, hogy amikor az egyik munkásának kislányánál rákos betegséget diagnosztizáltak, gondolkodás nélkül fizette a – szerencsére sikeres – kezelés költségeit. – Nem keveredett még sosem bajba, amiért izraeli cégnél dolgozik? – faggatom mégis némi gyanúval az egyik Rámalláh közelében élő palesztin dolgozót. – Soha, egyáltalán nem! – rázza a fejét.

Egy dologban ugyanakkor – a barátságos kilátótól a családi borászaton át a nemzetközi nagyvállalatig – az izraeliek mindenhol egyetértettek: bármi is történjék a nagypolitikában, ők onnan már nem mennek sehova. Ahogy az oldalán fegyvert viselő sofőr beterelt minket a golyóálló üvegű buszokba, és elhagyjuk ezt a szép, de ritka „kirakatgyárat”, nincs is kétségem efelől.

Izrael 1967-ben foglalta el Ciszjordániát, a területet az 1995-ös második oslói megállapodás osztotta fel A, B és C zónákra. Az A zónában (körülbelül 18 százalék) teljes mértékben a Palesztin Hatóság, míg a B zónában (körülbelül 22 százalék) a palesztinok és az izraeliek közösen gyakorolják az irányítást. Ciszjordániában a palesztinok túlnyomó többsége ebben a két zónában él, és ezeken a területeken jellemzően nincsenek is illegális izraeli telepek. Azok a C zónában épülnek, amelynek irányítása kizárólag az izraeliekhez tartozik. Hogy akkor miért illegálisak? Azért, mert a terület ettől még a nemzetközi jog szerint nem Izrael része. Az izraeliek viszont különféle jogi kiskapukat keresve általában azzal érvelnek, hogy „de nem is másé”, „hiszen palesztin állam nem létezik”, Jordánia pedig, amelytől elfoglalták a területet, ugyancsak megszálló volt, tehát lényegében ez a „senki földje”. A kormány által is támogatott telepesek általában hazafias vagy vallásos okokból költöznek e településekre, de nem utolsók a biztonsági stratégiai szempontok, és persze az sem, hogy sokkal olcsóbb ott az élet, mint a méregdrága nagyvárosokban. 2015-ös statisztikák alapján 127 illegális telep épült Ciszjordániában, lakosságuk már meghaladja az 550 ezer főt, további körülbelül 250 ezren élnek az ugyancsak elfoglalt Kelet-Jeruzsálemben. Nagyjából száz olyan törvénytelen telep van még, amelyet az izraeli kormány sem ismer el, és olykor megpróbál lebontani – az ott élő, gyakran szélsőséges zsidók heves tiltakozása mellett. (L. D.)