Társa akadt csütörtök délután a Parlament előtt felvont magyar zászlónak: alatta ugyanazt a trikolórt lobogtatták, csak egy sárga nappal a közepén. A bámészkodóknak azért nem sok esélyük volt összezavarodni, a maroknyi létszámú, ám annál feltűnőbb csapat kétnyelvű „Független Kurdisztán = a terrorizmus vége” és „EU: Támogassátok a függetlenségi referendumot Kurdisztánban” táblákkal, no meg hangos skandálással és énekléssel tette egyértelművé, hogy melyik nemzetet erősítik. A nagyjából kéttucatnyi kurd hősiesen állta a sarat a szakadó esőben és a dermesztő hidegben, azonban a késő ősziesre forduló idő miatt demonstrációjuk jobbára csak az üres Kossuth térnek szólt.
A magyarországi kurdok arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy hazájukban, az iraki Kurdisztánban szeptember 25-én népszavazást tartanak a függetlenségükről. Magyarországon nem sok, legfeljebb néhány száz kurd él, többségük diák. Ők hétfőn az interneten adhatják le szavazatukat. Rögtönzött „közvélemény-kutatásom” nem hagyott kétséget afelől, hogy az igenek itt is többségben vannak.
– Nem iraki vagyok, hanem kurd! Van saját nyelvünk, van saját kultúránk és történelmünk, miért ne lehetne saját országunk?
– magyarázta lapunknak Jovan Jahwar, aki egyetemistaként tanul Magyarországon. A fiatalember szerint eljött az ideje a függetlenségnek, amit kiérdemeltek az Iszlám Állam elleni harccal. Azt persze ő is elismerte, hogy sok függ majd a nagypolitikától, de rögtön hozzátette, rajtuk nem fog múlni semmi, szomszédaikkal testvérekként, békében szeretnének élni. De vajon lehetséges-e a béke, mikor Irak beavatkozással fenyegetőzik, Törökország pedig éppen a napokban tartott hadgyakorlatot a határon? Jahwar szerint igen, ám hozzátette, ha kell, megvédik magukat bárki ellen, és ő is kész lenne harcolni hazájáért. Szaván kapva arról kérdeztem, Kurdisztánban vagy Európában képzeli-e jövőjét, mire kissé értetlenül vágta rá, hogy természetesen haza akar térni.
Meglepetésemre egy másik felvonuló, az Erbílből származó Karwan Husszein Szaed azt mondta, ő még nem döntötte el, hogyan fog szavazni. Szerinte át kell gondolni, hogy mi a legjobb Kurdisztánnak, valóban ez-e a megfelelő pillanat a népszavazás megtartására. A háború lehetőségét ő sem tartotta valószínűnek. Irakkal kapcsolatban úgy vélte, hogy Bagdad nem támadhatja meg őket, már csak az amerikai jelenlét miatt sem. A törökökről pedig egyenesen azt mondta, Ankara kommunikációja nem őszinte. Törökországot szerinte valójában nem zavarna igazán egy független iraki Kurdisztán, amennyiben sikerül megegyezni arról, hogy a török hadsereg adott esetben beléphessen területeikre. Szaed ugyanakkor úgy látta, ha valóban független államot akarnak, akkor hosszú távon folyamatosan a nemzetközi közösség elismerésére és támogatására lenne szükségük, márpedig egyelőre úgy látszik, ez még hiányzik.
A hazánkban élő kurdok bíznak benne, hogy Magyarország mögéjük állna, sőt még egy olyan tévinformáció is kering köreikben, hogy a magyar kormány már hivatalosan is kiállt a független Kurdisztán mellett. Valójában ezt eddig csak Izrael lépte meg. A magyar–kurd kapcsolatok ettől függetlenül nagyon jók, hiszen a fővárosban, Erbílben magyar katonák állomásoznak, és több magyar cégnek, köztük a Molnak is komoly érdekeltségei vannak Kurdisztánban. Így, ha nyíltan nem is – például a Törökországgal ápolt jó viszonyunk miatt –, informálisan valóban inkább az önálló Kurdisztán támogatóiként tarthatna minket számon. Lapunk próbálta megtudni a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól, hogy mi Magyarország álláspontja a referendumról, és elismernénk-e egy független Kurdisztánt, ám választ ezúttal sem kaptunk.
###HIRDETES###
