Német választás: megmaradtak a kérdések a kancellárjelöltek körül

A vasárnapi tévévitán nem derült ki, mi a különbség Angela Merkel és Martin Schulz között.

Vasárnap este egymás mellé állt a szeptember végi német választás két legesélyesebb jelöltje, a hivatalban lévő kereszténydemokrata (CDU) kancellár, Angela Merkel és szociáldemokrata (SPD) kihívója, Martin Schulz. A vita egyetlen percében sem derült ki, hogy Schulz miben is hívná ki Merkelt. Pedig idén januárban azzal az ígérettel vette át a Németország Szociáldemokrata Pártja vezetését, hogy határozott baloldali programmal fogja bírálni a kancellárt.

Tény, hogy a német gazdaság mutatói kiválók, és harminc éve nem volt olyan alacsony a munkanélküliség, mint most – de közben milliók nem tudnak megélni a munkájukból, és a társadalmi egyenlőtlenség nő. Schulz jelszava az volt, hogy hiába megy Németországnak jól, ha e jólétből nem tud mindenki részesülni.

Merkel a kampányban nem reagált Schulz jelszavaira, ám mindenki azt feltételezte, hogy a szocdem jelölt majd egy televíziós vitában fogja tudni megszorongatni ellenfelét. Most vasárnap este azonban egy megszeppent Martin Schulzot lehetett látni, aki alig-alig mondott ellent, s akkor is csak igen szerényen. Merkel ezzel szemben hozta a formáját, az ő narratívája világos: Németországnak jól megy, én vagyok a kancellár, tessék továbbra is bennem bízni. Schulz ahelyett, hogy szembesítette volna őt tizenkét évnyi kancellárságának negatívumaival, inkább jelenlegi és jövőbeli koalíciós társként, és nem valódi kihívóként állt vele szemben.

Christian Lindner, a polgári Szabad Demokrata Párt (FDP) elnöke szerint a vita annyira volt izgalmas, mint a várakozási idő egy önkormányzati hivatalban – azaz semennyire. De nemcsak az izgalom hiányzott a vitából, hanem a világos pozíciók is. Nem derült ki, hogy Martin Schulz mit is tenne másképp, mint Angela Merkel. Schulz volt az, aki korábban még antidemokratizmussal is megvádolta Merkelt, amiért az nem hajlandó igazi vitába szállni vele. Vasárnap este viszont éppen az SPD-jelölt hagyott ki minden vitaalkalmat. Merkelnek mint hatalomban lévő kancellárnak persze, hogy nem volt érdeke egy éles kampány. De hogy Schulznak a választás előtt három héttel sem sikerült Merkellel szemben alternatívát felmutatnia, az a német szociáldemokrácia csődjét mutatja, és történelmi vereségét vetíti előre.

El kell azonban azt is ismerni, hogy az egész vita nagyon rosszul volt megszervezve. Noha négy televízió is részt vett a műsor elkészítésében, a témakiválasztás, az időbeosztás teljesen Merkelnek kedvezett, és a műsorvezetők is látványosan a kancellár mellett álltak. Eleve érthetetlen már az, hogy miért a külpolitika vitte el a műsoridő több mint felét. A szociális problémákra alig maradt idő. Schulznak így nem csupán Merkel nyugalmával és semmitmondásával, de a műsorvezetőkkel is meg kellett volna küzdenie.

Heribert Prantl, a balliberális Süddeutsche Zeitung kolumnistája szerint Martin Schulz a vita során leginkább saját bizonytalanságával birkózott. A szocdem jelölt megdöbbentően unalmas és érdektelen mutatványára racionális magyarázat lehet, hogy esetleg az SPD is belátta már: győzni úgysem tudnak, a hatalmat tehát éppen Angela Merkel alatt tudják csak megtartani. Akkor meg minek keménykedni. Ráadásul Schulz hiába bírált volna jogosan, a szocdemek hitelessége eléggé megkérdőjelezhető: a jóléti állam leépítését tizenöt évvel ezelőtt mégiscsak ők kezdték meg.