El kell azonban azt is ismerni, hogy az egész vita nagyon rosszul volt megszervezve. Noha négy televízió is részt vett a műsor elkészítésében, a témakiválasztás, az időbeosztás teljesen Merkelnek kedvezett, és a műsorvezetők is látványosan a kancellár mellett álltak. Eleve érthetetlen már az, hogy miért a külpolitika vitte el a műsoridő több mint felét. A szociális problémákra alig maradt idő. Schulznak így nem csupán Merkel nyugalmával és semmitmondásával, de a műsorvezetőkkel is meg kellett volna küzdenie.
Heribert Prantl, a balliberális Süddeutsche Zeitung kolumnistája szerint Martin Schulz a vita során leginkább saját bizonytalanságával birkózott. A szocdem jelölt megdöbbentően unalmas és érdektelen mutatványára racionális magyarázat lehet, hogy esetleg az SPD is belátta már: győzni úgysem tudnak, a hatalmat tehát éppen Angela Merkel alatt tudják csak megtartani. Akkor meg minek keménykedni. Ráadásul Schulz hiába bírált volna jogosan, a szocdemek hitelessége eléggé megkérdőjelezhető: a jóléti állam leépítését tizenöt évvel ezelőtt mégiscsak ők kezdték meg.
