Tarolt a hatalom mögött álló Egységes Oroszország párt a vasárnap tartott orosz helyi választásokon. S bár a Moszkvában elért, a korábbiakhoz képest kétségtelenül sikeresnek mondható eredményét a parlamenten kívüli ellenzék helyi forradalomként értékeli, a Kremlnek még emiatt sem nagyon kell idegeskednie. Aggasztó lehet ugyanakkor az alacsony részvételi arány, hogy sokan a lábukkal szavaztak. Mint a lapunknak nyilatkozó elemző, Oleg Bondarenko megjegyezte, konkurencia hiányában ugyanis nem lehet beszélni igazi választásról. A Progresszív Politika Alapítvány igazgatója szerint
mindenki tudja, hogy helyi szinten nem dől el semmi, így ezek a választások valójában senkit sem érdekelnek.
Oroszország 85 régiójából 82-ben tartottak helyhatósági, regionális vagy kormányzóválasztást. Az 5800 – különböző szintű – voksolás keretében 88 ezer jelölt 36 700 mandátumért küzdött meg. A választók 16 kormányzó személyéről és hat regionális törvényhozás összetételéről dönthettek, Moszkvában pedig több mint 1500 helyi képviselői hely sorsa dől el. A politikai tisztségekért 42 párt és hat civil egyesület versengett egymással.
A választások igazi tétje az volt, hogy fél évvel a jövő tavaszi elnökválasztás előtt igazolja a hatalom stabilitását, s ami ennél is fontosabb, erősítse, de legalábbis ne rontsa legitimációját. A Kreml ezért kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a voksolás különösebb kilengések, jogsértések nélkül érjen véget. Ezt a törekvést már jelezte, hogy Moszkvában kilenc esetben indítottak eljárást a kampány szabályainak megsértése miatt, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője Szergej Kirijenko pedig kilátásba helyezte bármilyen kétség felmerülése esetén az eredmények megsemmisítését. A törvényesség betartása tehát a Kreml szemében kiemeltebb feladat volt, mint a magas részvételi arány biztosítása. A korábbiakkal ellentéteben a helyi hatóságok felé nem is fogalmazódott meg semmiféle elvárás. A Kreml e tekintetben elégedett lehet, az érdeklődés azonban alacsony volt.
Moszkvában mindössze 15 százalékos volt a részvételi arány,
a szverdlovszki területen azonban például a 33,5 százalékos szavazási kedv magasabb, mint a legutóbbi kormányzó választás esetében. A távoli Mordvin Köztársaságban a helyi átlagot hozva még most is leadta a voksát az arra jogosultak 71 százaléka, ám ezenkívül csak a szaratovi területen haladta meg a részvételi arány az 50 százalékot. Mint Oleg Bondarenko felhívta a figyelmet, még a politikai szempontból aktív Szevasztopolban is csak 30 százalékos volt a mutató.
###HIRDETES###
A hatalom most először tesztelhette a télen illetve tavasszal kinevezett kormányzókat is, az eredmény pedig több mint meggyőző. Nemcsak a hét „újonc” győzött, de mind a 16 kormányzóválasztást az Egységes Oroszország jelöltje nyerte. Méghozzá úgy, hogy második fordulóra egyik érintett régióban sem lesz szükség. A hatalom pártja az újonnan megválasztott hat regionális parlamentben is többséget szerzett. A dumában megtartott két időközi választás közül az egyiken szintén a „jegyinorosszok” jelöltje, Szergej Jahnyuk szerezte meg a Külföldi Hírszerző Szolgálat élére kinevezett volt házelnök, Szergej Nariskin mandátumát.
A másik körzetben, ahol a kormánypárt nem állított jelöltet, a Vlagyimir Zsirinovszkij liberális demokratáihoz tartozó Borisz Pajkin győzött. Mindez a Kreml szemében igazolja az államirányítás megújítására irányuló törekvését, s a kiszivárgott hírek alapján ez a fiatalítás az ősszel is folytatódik. – Már csak azért is, mert a társadalom új arcokra vágyik – jegyzi meg lapunknak a politológus, aki szerint ezt mutatja az „újoncokra” adott elsöprő, 80 százalék körüli szavazat is. De ezzel magyarázható az is, hogy a kommunisták egyre nehezebben őrzik második helyüket Zsirinovszkij új kihívásokra gyorsabban reagáló pártjával szemben.
Mindezek fényében a Kreml örömét a moszkvai eredmények sem ronthatták el, bár figyelmeztető, hogy a hatalom pártja a főváros tíz kerületében is elvesztette többségét az önkormányzati képviselőtanácsban. Különösen a liberális Jabloko jelöltjei szerepeltek sikeresen, hiszen a mintegy 1500 mandátumból mintegy 180-at sikerült a pártnak elvinnie.
A „politikai Uber” néven ismertté vált, Dmitrij Gudkov kezdeményezte választási összefogás is szerzett néhány helyet, s a Nyílt Oroszország által kiképzettek közül is többen szereztek különböző színekben mandátumot. A parlamenten kívüli ellenzék tehát legalább helyi szinten bennmaradt a politikában, ami még liberális elemzők szerint is annak köszönhető, hogy a Kremlnek egyáltalán nem volt fontos a részvételi arány. A mostani eredmény azt is jelenti, hogy egy ellenzéki indulhat a jövő évi polgármester-választáson is. Egy 2012-ben bevezetett szabályozás értelmében ugyanis a jelölteknek át kell menniük a „helyhatósági szűrőn”, vagyis az indulásukhoz össze kell gyűjteniük 110 képviselői aláírást.
Az elnökválasztásra nézve azonban ez édeskevés, így indulásának várható végleges elutasítása esetén Alekszej Navalnij jobb híján a hatalom legitimációját gyengítendő, a voksolás bojkottjára készíti elő híveit. Ez a hatalom jelenleg leggyengébb pontja Oleg Bondarenko szerint is, aki úgy véli, igazi verseny nélkül nem erősíthető a legitimáció sem. Nem beszélve arról, hogy inkább a választásokon mérkőzzön meg a hatalom az ellenzékkel, semmint az utcán kényszerüljön erre.
