Sabtai Savit 1989 és 1996 között volt az izraeli titkosszolgálat, a Moszad vezetője, így nem igazán lepődtem meg, amikor azzal indította a beszélgetést az újságírókkal: legyünk szívesek kikapcsolni minden hangrögzítő eszközt. No nem mintha attól kellett volna félnünk, hogy a veterán kémfőnök véletlenül elkottyantja magát, és leleplezi valamelyik ügynökét, de mint mondta, szabadabban tud beszélni, ha nem kell minden szavát gondosan megválogatnia. Szeme azért így is folyamatosan a szorgosan jegyzetelő kezeket figyelte, felmérve, mikor mit találunk leírásra érdemesnek. És hogy az ereiben még mindig a titkosszolgálat vezetőjének vére folyik, azt jól jelezte: szinte tökéletesen olvasva az akcentusunkból és külsőnkből (vagy csak önéletrajzainkat kapta meg korábban?) minden újságírói kérdés után megmondta, ki honnan származik. Azért csak szinte tökéletesen, mert az osztrák kollégát először németnek hitte
És hogy hogyan látja a Moszad egykori vezetője a háborúktól és konfliktusoktól hangos Közel-Kelet jövőjét? A válasza erre az, mint a legtöbb komoly izraeli elemzőnek: fogalma sincs, mi fog következni. Ám leszögezte, hogy az úgynevezett arab tavasz helyett inkább az arab ősz kifejezést kellene használni, hiszen ezzel az eseménysorozattal lett vége annak a Közel-Keletnek, amit addig az 1916-os Sykes–Picot-egyezmény óta ismertünk. Sietett szertefoszlatni azokat a találgatásokat is, amelyek szerint a Tunéziából és Egyiptomból induló hullámot kívülről irányították volna, elmondása alapján „emberei” is megerősítették, hogy az úgynevezett arab tavasz a közösségi média erejével szerveződött. Ez pedig magával hozott még egy következtetést: hogy
a 2011-ben történtekre senki, így a Moszad sem számított.
Savit figyelmeztetett, hogy az Iszlám Állam harcosai már most is tömegével menekülnek Irakból és Szíriából, ám célpontjuk nem feltétlenül Európa, többségük Afrikában próbál menedéket találni. Ebből pedig az következik, hogy
a következő jelentősebb háborús konfliktusra Afrikában kell számítani.
És hogy a szétvert Iszlám Állam helyén mi marad? A sokat tapasztalt volt kémfőnök úgy vélte, marad majd egy síita többségű, ám a mostaninál jóval kisebb Irak, Irán erős befolyása alatt. Úgy vélte: ugyancsak kisebb lesz majd Szíria is, ám beszédes, hogy már ő sem Basár al-Aszad bukását jósolta, hanem azt találgatta, végül mekkora területek jutnak a szíriai elnöknek. Azt is szinte biztosra vette, hogy az utóbbi két államból kihasítva egy-egy darabot,
létrejön majd az északi részen egy önálló Kurdisztán,
amely egyben ütközőzónát alkot majd Törökországgal. Eddig ez nem is túl meglepő, az viszont már az, hogy Savit úgy látja, könnyen elképzelhető, hogy a mostani Irak és Szíria szunnita többségű, egybefüggő területein egy új ország születik a közeljövőben.
Azt persze ő is elismerte, hogy nagyon sok múlik majd azon, mit szólnak mindehhez a nagyhatalmak. Márpedig úgy vélte, az Egyesült Államok nem áll készen a Közel-Kelet irányítására, ami viszont az oroszoknak nyithat utat.
