Autonómia: felkészül Lombardia és Veneto

Lázadnak a gazdag régiók, nem akarnak fizetni a közös kasszába. Katalónia leszavazott, felkészül Észak-Olaszország.

Luca Zaia, Veneto tartományi vezetője sokszor hangsúlyozta, hogy számukra csak a békés megoldás járható, előttük a skót példa lebeg, tehát előbb megszerezni a minél több önrendelkezést, és csak aztán elindulni a teljes függetlenség felé. Egy júliusban készült felmérés szerint a lombardiai népszavazás 48 százalékos részvétellel fog alakulni, és az igenek lesznek elsöprő többségben (74 százalék). Ha a venetóiaknál is ez lesz a helyzet, a tartományok vezetőiből álló küldöttség Rómába indul, hogy az önrendelkezés további formáiról tárgyaljon a kormánnyal, arról, hogy az államigazgatásban milyen döntési jogköröket lehetne kikérni az olasz fővárostól. 

Az északolasz mellett egy másik ismert válási vita a hollandul beszélő flamandok és a franciául beszélő vallonok közötti ellentét Belgiumban. Bár itt nincsenek felszínen a két nép  közötti feszültségek, most épp egy olyan párt a belga kormányoalíció legerősebb alakulata, amely a flamand függetlenség pragmatikus támogatója. A 2001-es alapítású Új Flamand Szövetség egyébként tagja annak a Flamand Mozgalomnak, amely Flandria belga részének akar nagyobb függetlenséget. A mozgalom egyébként sokszínű, benne radikális szeparatisták, föderalisták és a konföderációt támogató pártok is megtalálhatók, és mind-mind másképp képzeli a két félből és Brüsszel különleges igazgatású régióból összekovácsolt Belgium berendezkedését. A vallonok leválasztása elsősorban anyagi okokból foglalkoztatja a flamandok egy részét. Míg Flandria gazdasági ereje az EU-átlagának 120, Vallónia csak 88 százalékán áll.

Egy ennél valamivel nagyobb múltú parlamenti politikai párt Írországban nem határokat húzna, hanem felszámolná azokat. A baloldali Sinn Féin a zöld sziget köztársasági és a brit korona alatti részén is aktív, és a brexitnépszavazás óta szorgalmasan mondogatják, hogy népszavazást kell tartani a két Írország egyesüléséről, elsősorban annak elkerülése érdekében, hogy a szigeten egy uniós külső határ húzódjon végig. Sőt egy, a dublini parlament által bekért tanulmány szerint a brexit miatt a jövőben elkerülhetetlen lesz egy ilyen voksolás. 

A Dániától függő, de elég széles autonómiát élvező kicsi Feröer szigetek pedig készül is egy népszavazásra, amely új alkotmány megírására hatalmazná fel a politikai vezetést. Most épp azon vitatkoznak a parlamenti erők, hogy ez a dán alapokmány keretein belül vagy kívüle valósuljon meg. De 2018 áprilisában erre már a lakosok adhatnak iránymutatást. A helyzetet valamivel bonyolítja, hogy a koalíciós kormányban két szeparatista és unionista párt működik együtt. 

A korzikaiak nem a legbékésebb függetlenedési folyamatot tudhatják maguk mögött, a 20. század nyolcvanas éveiben zavargások miatt Párizsnak fel is kellett oszlatnia a sziget önigazgatásáért felelős tesületet. Korzikán 2015-ben a helyhatósági választások után viszont megalakult egy Pé a Corsica nevű kétpárti koalíció, amely a sziget önállóságáért küzd a helyi gyűlésben. Jean-Guy Talamonit, a függetlenségi törekvés fő alakját többször hasonlították már Gerry Adamshez, a Sinn Féin szabadságpárti fenegyerekéhez.  

Közép- és Kelet-Európában sem ismeretlen az autonómia fogalma, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség – részben a parlamenten kívüli, autonómiapárti Erdélyi Magyar Néppárt sürgetésére – kidolgozott egy autonómiastatútumot. Ez az egyelőre az álom kategóriába tartozó terv Székelyföld Autonóm Régió létrehozását célozza, ám ennek legnagyobb akadálya Románia alkotmánya, amely minden ilyen szerveződést lehetetlenné tesz. 

A Balti-tengeren található Aland-szigeteken viszont nemzeti ünnep a Függetlenség Napja, június 9. A 6500 földdarabból álló szigetcsoport a 18. századig svéd, majd orosz, aztán finn fennhatóság alatt állt. Az itt élő, többnyire svéd anyanyelvű lakos széles önrendelkezési jogait még az ENSZ elődje, a Népszövetség ítélte meg számukra 1921-ben. Finnország elismerte lakóinak jogát svéd nyelvük megtartására, kultúrájuk és hagyományaik megőrzésére. Ugyanakkor nemzetközileg elismert semleges státust adott az Aland-szigeteknek, megtiltotta, hogy ott csapatok állomásozzanak, vagy katonai parancsnokságot telepítsenek oda.

Az európai függetlenségi mozgalmak elég kimerítő listája a Wikipedia támogatásával itt olvasható. Mindezek térképes megjelenítése itt.