Ezzel az elnök két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt kétértelműen úgy tett, mintha kilépne a minszki folyamatból, így elcsendesítette a radikálisokat. Másrészt törvényben mondta ki, amit eddig is hangoztatott, miszerint Oroszország érintett, s nem közvetítő fél a konfliktusban, s a két szakadár terület vezetői nem tárgyaló partnerek. Porosenko ráadásul a tétek emelésével nemcsak otthon tarthatja fenn a sok problémát elfedő háborús pszichózist, de a minszki folyamat blokkolása logikusan az Oroszországgal szembeni szankciók meghosszabbítására ösztönzi a nyugati országokat is. Amúgy mellékesen szívességet tett legfőbb támogatójának, Washingtonnak is, hiszen jól időzítve a békefenntartók vezényléséről orosz partnerével, Vlagyiszlav Szurkovval Belgrádban tárgyaló amerikai megbízott Kurt Volker pozícióit erősítette.
Mindez idáig csak a szokásos politikai taktikázásnak tűnik, a Donbasz megszállásáról szóló törvény életbe lépésével azonban az 1995-ös Vihar hadműveletet idéző úgynevezett horvát forgatókönyvről, azaz a Donbasz katonai erővel történő visszavételéről egy ideje terjedő kijelentéseket is komolyabban kell venni. Egy ilyen műveletnek szakértők szerint ukrán részről ugyan egyelőre messze nincsenek meg az előfeltételei, ám a belpolitikai használatra már elhintett gondolatot a törvény jogi értelemben meg is alapozza. Katonai körökben ez a mag már ki is csírázott, s nem példa nélküli, hogy a világ vezető hatalma nem riad vissza néhány tízezer, akár baráti áldozattól sem, ha ellenfele kivéreztetéséről volt szó.
