A kétszáz szavazati joggal rendelkező tagból álló testület a kongresszus befejezése után, szerdán adja majd áldását a mostanáig huszonöt tagú politikai bizottság és a legfelsőbb vezetés, a héttagú állandó bizottság összetételére. Ez utóbbi testületből Hszi Csin-ping államfőt és Li Ko-csiang kormányfőt leszámítva mindenki visszavonul.
Elemzők várakozása szerint mindkét testület személyi összetétele alaposan megújul, megerősítve ezzel „a kínai szocializmus új korszakát” ígérő főtitkár, Hszi Csin-ping hatalmi helyzetét.
Szinte biztos, hogy a kongresszus kétezer-háromszáz küldötte rögzíti a kommunista párt alapszabályában a főtitkár „ideológiai örökségét”, és a neve is bekerül majd oda, amivel Hszi egy sorba kerül a Kínai Népköztársaság alapítójával, Mao Ce-tunggal és a kínai gazdasági reformok atyjával, Teng Hsziao-pinggel.
Mao óta egyetlen más előző vezető eszméjét sem nevesítették még életében. Teng Hsziao-pingé is csupán halála után került bele a pártalkotmányba. Hszi közvetlen elődeinek, Csiang Cö-minnek és Hu Csin-taónak iránymutató eszméi ugyan bekerültek a pártalkotmányba, nem nevesítve.
Hszi a pártkongresszuson a múlt héten kijelentette, hogy a kínai nép és nemzet nagy és fényes jövő előtt áll. Hangoztatta egyben: „Ebben a jelentős időszakban sokkal nagyobb az önbizalmunk és büszkeségünk. Ezzel egy időben egyre jobban érezzük a felelősség terhes súlyát.”
Csang Ming, a Zsenmin Egyetem egykori professzora ezzel kapcsolatban kifejtette, az államfő politikai elmélete nem új, szakértők szerint nem is annyira fontos. Az a tény azonban, hogy úgy határozott, megnevezi egy „új korszak” kezdetét, megmutatja, mekkora hatalommal rendelkezik. Az eszme jelentősége abban áll, hogy új korszakot nyitott – tette hozzá.
