2012 nyarán Brüsszel kötötte meg a madridi kormány kezét a két évig tartó részleges bankmentő csomaggal és kényszerintézkedéseivel. Madrid leszerelhette volna a függetlenségpártiakat, ha teljesíti a nagyobb pénzügyi autonómiára vonatkozó követeléseiket. Ezt a megoldást „megtorpedózta” az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF alkotta trojka a részleges mentőövhöz való ragaszkodással.
2015-től, főleg ősztől megkeményedett az Európai Bizottság katalán álláspontja, amikor az autonóm parlamentben már a radikálisok kezébe került az irányítás az antikapitalista, anarchista Népi Egység Jelöltjei (CUP) révén. A CUP színre lépésével viszont kiderült, hogy a madridi kormány mégsem jó taktikát választott: bár szétesett a Madridból addig legveszélyesebbnek látszó mérsékelt nacionalista Összetartás és Egyesülés (CiU) nevű liberális és kereszténydemokrata párt, helyette megkapták a radikálisokat, akik csak a függetlenségről akartak tárgyalni. A néppárti (PP) Mariano Rajoy miniszterelnök egy korábbi bővített autonómiával még így is időben leválaszthatta volna a CUP-ról a mérsékelt függetlenségpártiakat. Ez 2006-ban egyébként életbe lépett, de 2010-ben visszanyesték belőle majdnem az összes bővítést.
Az ügyetlenkedés újabb iskolapéldája volt egy néppárti szóvivő hétfői nyilatkozata, aki a feszült helyzetben nagyon rosszul fogalmazott, arra emlékeztetve Carles Puigdemont katalán tartományelnököt, hogy 77 éve ugyanezért a lépésért kivégezték elődjét, Lluís Companyst. Pedig csak azt akarta mondani, hogy ugyanúgy kudarcot vall majd az ő kísérlete is, mint elődjéé (Pablo Casado eredeti mondatának pontos magyar fordítása így hangzik: Ne ismétlődjön meg a történelem, mert – Puigdemont – úgy járhat, mint Companys!)
