Hat nap alatt 225 ezer ortodox hívő zarándokolt el vasárnap délig a kelet-romániai Jászvásárra (Iasi), hogy a görögkeleti egyház egyik legnagyobb védőszentjének, Szent Piroskának az ereklyéinél fohászkodjék. A romániai ortodox egyház szerint a látogatók száma rekordnak számít eme zarándoklat fennállása óta, ráadásul vasárnap délután még mintegy húszezren vártak bebocsátásra az érseki székesegyházba, hogy megcsókolják az ereklyéket rejtő koporsó üveglapját. A jelenség nem véletlen: a Moldva védelmezőjének tartott Szent Piroska (románul Cuvioasa Parascheva) a román ortodoxok egyik legfontosabb szentje, akit csodatevőként és gyógyítóként tartanak számon, ünnepét október 14-én tartják. A megannyi csodatételről beszámoló zarándokokon kívül a média egy Németországban élő fiatal román idegsebészt is megszólaltatott, aki elárulta, évente ellátogat imádkozni a védőszenthez, sőt valamennyi műtétje előtt Szent Piroska segítségéért könyörög.
A románok védőszentjének sokan magyar gyökereket tulajdonítanak – tévesen. Az egyik erdélyi magyar hírportál a napokban közzétett, magyarországi sajtótermékek által is idézett cikkében például egyenesen azt állította: magyar királynő, mégpedig I. (Szent) László király lánya volt a román nő, akinek ereklyéit „románok tízezrei tolonganak megcsókolni”. A lovagkirály és Adelhaid rheinfeldi hercegnő elsőszülött leánya, Piroska valóban áttért az ortodox hitre, miután 1104-ben II. (Komnénosz) János bizánci császár felesége lett, és Magyarországi Szent Irén (Eiréne) néven az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Csakhogy neki semmi köze a román ortodox hívők védelmezőjének számító másik Szent Piroskához. Egyébként a Piroska és a Parascheva nem is azonos nevek.
Marton József pápai prelátus, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet oktatója az erdélyi Krónikának leszögezte: bár a görögkeleti vallásban László király leányát is szentként tisztelik, nem azonos a románok egyik legnagyobb szentjével, akinek hamvait Jászvásáron őrzik. A románok Piroskája szintén a XI. században élt, viszont Trákiában, a Konstantinápolyhoz közeli Epivat faluban született, szerzetesnek állt, majd a Szentföldre zarándokolt, ahol apáca volt. Hamvai a XVII. században kerültek Moldvába, ahol a jászvásári ortodox templomban őrzik. A zarándokok többsége több mint tíz órán át állt sorban a szabad ég alatt, amíg letérdelhetett a védőszent koporsójánál, emiatt ötszázan orvosi ellátásra is szorultak.
