Megszavazták a független Katalán Köztársaságot, Madrid feloszlatással válaszol

A spanyol kormány feloszlatja a katalán kormányt, a katalán parlamentet és előrehozott parlamenti választásokat ír ki.

A függetlenségi nyilatkozat megszavazása miatt a spanyol állami főügyészség várhatóan hétfőn eljárás megindítását kezdeményezi zendülés bűncselekménye miatt a katalán kormány, valamint a katalán parlament elnöksége ellen, amelyet akár 25 évnyi szabadságvesztéssel is büntethetnek.

Ismertetése szerint a kabinet döntött arról, hogy felmenti posztjáról a katalán rendőrfőnököt, a katalán belügyi tanácsos főtitkárát, a katalán kormány brüsszeli és madridi delegáltját, valamint Brüsszel kivételével megszünteti a katalán külképviseleteket. Ezek Németországban, Franciaországban, Svájcban, Nagy-Britanniában, Írországban, Ausztriában, Olaszországban, Belgiumban és az Egyesült Államokban működnek.

Emellett a kormány az alkotmánybíróságon támadja meg a katalán parlament pénteki döntését, amellyel elfogadta a független „Katalán Köztársaság” létrehozását célzó javaslatot – mondta a miniszterelnök, hangsúlyozva: "az államnak megvannak az eszközei a törvényesség visszaállítására".

A katalán kormány feloszlatása egyebek mellett például azzal jár, hogy nem kapnak fizetést, és elvesztik aláírási jogukat is. A kormányzati feladatokat a spanyol kormány illetékes miniszteri veszik át ideiglenesen.

Katalóniában október 1-jén rendeztek népszavazást a függetlenségről. Ezt a madridi kormány alkotmányellenesnek minősítette és rendőri erővel igyekezett megakadályozni – a civileket bántalmazó spanyol csendőrök képei bejárták a világot. A referendumon alacsony, 43 százalékos részvétel mellett nagy többséggel győztek a függetlenségpártiak. Ennek megfelelően a katalán parlament október 10-én Carles Puigdemont deklarálta a függetlenséget, de annak végrehajtását fel is függesztette, párbeszédre szólítva fel a spanyol kormányt.

A kétértelmű barcelonai lépések miatt Mariano Rajoy arra szólította el a katalán kormányt: tisztázza, hogy kinyilvánította-e Katalónia függetlenségét. Végül múlt szombaton Rajoy is a szavakkal bűvészkedve jelentette be: bár a tartomány autonómiáját nem függesztik fel, leteszik posztjukról a katalán kormány és a közszolgálati média vezetőit; a katalán parlamentet ugyan nem oszlatják fel, de korlátozzák a jogait és új választásokat írnak ki fél éven belül.

Becsapva

De hogy jutottak el a kenyértörésig a katalánok, vagyis a spanyol államról való leválás kimondásáig? Hol siklott ki a konszenzusra és a pragmatikus (elsősorban gazdasági) célokra épülő katalán irányvonal, amely negyven éve következetesen és sikerrel tűzte ki és érte el céljait – Madriddal majdnem teljes egyetértésben? Enric Juliana, a katalán La Vanguardia madridi tudósítója szerint erre csak két magyarázat lehet: a függetlenségpártiak vagy magukat csapták be, vagy valamelyik ország csalta lépre őket. A brit neve ellenére nagyon is spanyol Charles Powell, a spanyol külügyi intézet igazgatója 1999 márciusára vezeti vissza az egyik okot. Ekkor döntött az EU a 2000 és 2007 közötti ciklus költségvetési tételeiről, és José María Aznar, az akkori néppárti spanyol kormányfő még utoljára kicsikarta az uniós támogatásokat a 2004-es nagy keleti bővítés előtt. (A tíz ország belépése miatt Spanyolországnak a 17-ből már csak két tartománya kaphatott volna uniós forrásokat – a szerk.) Új bevételi forrás után kellett néznie, ezért szövetségest váltott, és a német–francia tandem helyett a tengerentúlon, az ifjabbik Bush elnökben találta meg új barátját. Ő úgy használta ki a spanyol kormányfő túlzott középhatalmi törekvéseit – Több Spanyolországot a világban! –, hogy rávette Aznart a 2003-as iraki háború támogatására.

Aznar másik súlyos hibája, hogy maga ellen fordította és felbőszítette a mérsékelt katalán nacionalistákat a háború ügyében, és ez a kérdés attól kezdve nem került le a napirendről a spanyol belpolitikában. Viszont másfelől szemlélve a katalán vezető politikusok rontottak el mindent 2012 szeptemberétől, mert azt hitték, hogy a Madridra gyakorolt folyamatos nyomásgyakorlással elérik az áhított önállóságot. Csakhogy a radikálisok két év óta a mérleg nyelvének szerepét játsszák, ezért a függetlenségpártiak az ő túszaik, ám előbbiek egyáltalán nem önállóságot, hanem forradalmat akarnak – mondta Artur Mas tavaly januárban a radikálisoknak, akik elérték, hogy ne ő maradjon a tartományi vezető (S. T.)