Az ügydöntő referendumot azért hirdették meg, mert a spanyol alkotmánybíróság 2010. június 28-án törölte a 2006-ban kidolgozott, a katalán és a madridi parlamentben is elfogadott bővített statútum legtöbb pontját, pedig abban az évben a lakosság népszavazáson erősítette meg, és életbe is lépett. A nemzet szót a legtöbb cikkelyből törölték, és csak nem mérvadó helyeken hagyták benne. Az elfogadás és az elutasítás évében is a szocialista José Luis Rodríguez Zapatero volt a kormányfő (2004–2011) Madridban. Az önrendelkezési folyamatot 2012. szeptember 27-én a mérsékelt nacionalista Artur Mas tartományelnök indította el, akit Carles Puigdemont tavaly január közepén váltott.
Nincs részvételi minimum, az egyszerű többség fog számítani, és azok szavazhatnak ma, akik a népszavazási törvény 6. cikkelyének értelmében élhetnek szavazati jogukkal Katalóniában, vagyis a 18. évüket betöltött katalóniai lakosok, de azok is, akik külföldön dolgoznak. Ha az igenek győznek, akkor 48 órán belül kikiáltják az önállóságot. 2014-ben 942 település vett részt a referendumon, most 720 településvezető jelezte, hogy egyetért a népszavazással. A katalán igazságügyi hatóságok valamennyiüket beidézték a hatályos törvények és az alkotmánybíróság döntése értelmében, és meg is indították ellenük az eljárást.
Gyakorlatilag semmilyen, mert még ha az igenek is győznének – akár a kívánatos abszolút, több mint 50 százalékos, akár a minősített, háromötödös többséggel –, az Európai Unió azt a feltételt szabta, hogy csakis törvényes eszközökkel lehet majd az EU tagja – vagyis ha beleegyezik a spanyol állam is a többi EU-tagon kívül. Katalónia azzal érvel, hogy a spanyol állam részeként az EU tagja is, tehát nem kerülhet ki az euróövezetből, de ez gyenge érv. A már említett antikapitalista CUP mindössze 10 képviselőjével ráadásul azóta is sakkban tartja a 2015. szeptember 27-e óta baloldali többségű katalán autonóm kormányt. Ezért döntött a govern – az autonóm katalán kormány – az önállóság egyoldalú, úgynevezett koszovói megoldása mellett.
