Mi maradt Irak történelmi kincseiből az Iszlám Állam pusztítása után?

Úgy fest, a mérhetetlen rombolás mellett valamiféle régészeti feltárást a kalifátus is végzett.

Moszul történelmi jelentőségét még a Szaddám-rezsim is felismerte, és így a régészeti lelőhelyek és a feltárt kincsek a legutóbbi évekig épségben maradtak. – Azt kell mondjam, hogy az iraki kormányzatok – még a Baath párt uralma alatt is – viszonylagosan jól gondoskodtak a régészeti lelőhelyekről. Felismerték, hogy mindezek fontosak a nemzeti identitás és a turizmus szempontjából – nyilatkozta Mark Altaweel iraki–amerikai régész a BBC-nek. – De különösen 2003 után a törvény és a rend leépült. Azóta azt látjuk, hogy az emberek kényükre-kedvükre építkeznek a régészeti lelőhelyeken is, tudomást sem véve a helyet védő szabályokról.

De az utóbbi három év pusztítását senki sem merte elképzelni korábban, még akkor sem, ha megvannak ennek is a történelmi gyökerei a régióban. Már az ókorban is „szokásos volt”, hogy amint elfoglaltak egy várost (és a katonák kedvükre kitombolták magukat), jól átgondolt céllal rituálisan elpusztították az előző uralkodóra utaló minden művészeti alkotást, ezzel mintegy kitörölve őt a történelemből.

A Iszlám Állam rombolása kétségtelenül hatalmas volt, de úgy tűnik, valamiféle régészeti feltárásra hasonlító tevékenységet ők is folytattak. A Nebi-Júnusz domb belsejében az iraki kormányerők kiterjedt alagútrendszert fedeztek fel, az alagutak falában pedig eddig ismeretlen domborművekre bukkantak. Nem tisztázott, hogy az IÁ milyen célból ásta ezeket az alagutakat, a feltételezések szerint vagy kommunikációs csatornákként szolgálhattak, vagy valóban a műkincsek keresése vezette őket. Utóbbi esetben kérdéses, hogy elrabolni akarták ezeket, vagy megsemmisíteni. Mindenesetre éppen jókor űzték ki őket ahhoz, hogy céljaikat ne tudják megvalósítani. Bár a dilettáns alagútásással jelentős károkat okoztak a lelőhelyen, a feltárt domborművek, szobrok és ékírásos táblák így is megkapóak. Vallásos rítusok, papok és istenségek látszanak rajtuk.

Sokkal rosszabbul járt a Moszultól 32 kilométerre délre elhelyezkedő Nimrud (az i. e. XIV-VII. században tündöklő asszír Kalhu városának modern kori utóda), amelyet az IÁ szisztematikusan megsemmisített, mintegy 80 százalékos pusztulást okozva. A nimrudi ásatások már viszonylag korán, a XIX. század közepén elkezdődtek, és talán az asszír periódus legjelentősebb tárgyi emlékeit hozták itt felszínre. Az IÁ emberei a földdel tették egyenlővé az egykor 34 méter magas zikkuratot (lépcsős piramist), és a moszulihoz hasonló szárnyas oroszlán testű lamassúkat a közeli Ishtar-templom bejáratánál, II. Assur-nászir-apli király palotáját pedig buldózerekkel és robbantásokkal lerombolták is.

Egyedül Moszul régióban 66 régészeti lelőhely pusztult el. Az iraki kormányzat – látva a pusztítás mértékét, és tudva saját képességeinek határait – nemzetközi segítséget kért. A British Múzeum jelenleg is továbbképzéseket tart iraki régészek számára a feltárás és a dokumentálás rejtelmeiből. E tréningek két olyan lelőhelyen zajlanak, amelyeket soha nem foglalt el az IÁ: a kurdisztáni Darband-i Raniában és a dél-iraki Tellóban. Utóbbi (sumer nevén Girsu) egyike a világ legősibb városainak, és felépítése nagyon hasonlít Nimrudra és Ninivére.