Az Egyesült Államokban létezik egy íratlan szabály, amely azt mondja ki, hogy a korábbi elnököknek nem szabad kritizálniuk az aktuális államfőt. Erre a szabályra fittyet hányt ifjabb George Bush és Barack Obama is, akik rövidebb-hosszabb hallgatást követően visszatértek a politika színpadára.
Bush csütörtök este A szabadság szelleme elnevezésű rendezvényen nem közvetlenül Trumpról, hanem a jelenkor amerikai politikai kultúrájáról szólt kritikusan. Mint mondta, a jelenlegi rendszert áthatják az összeesküvés-elméletek és az előítéletek, amelyek az egész demokráciára veszélyt jelentenek. Beszédét sokan Donald Trump megosztó politikájának kritikájaként értelmezték az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy a jelenlegi elnök nevét nem említette. Bush mostani kiállása ugyanakkor bizonyos szempontból érthető, hiszen egykori tanácsadója, Ed Gillespie, a Republikánus Országos Bizottság jelenlegi vezetője Virginia államban elindult a kormányzói posztért.
Hasonló okokból emelte fel szavát Barack Obama is nem sokkal Busht követően. Virginia fővárosában, Richmondban a szerinte Amerikában jelenleg uralkodó „félelem politikájáról” beszélt, és azt hangoztatta, hogy a kormányzóválasztás az amerikai politika újraírásának kezdete lehet. Obama szerint a „demokrácia a tét”, a kormányzóválasztással pedig „messze hangzó üzenetet” kell küldeni egész Amerikának, ennek az üzenetnek pedig arról kell szólnia, hogy elutasítják a „megosztottság politikáját”.
Ifjabb Bush korábban nem nagyon nyilvánult meg aktuálpolitikai témákat illetően, mert nagyon népszerűtlen volt. Ám reputációja mára sokat javult, így az exelnök már feljogosítva érzi magát, hogy kritikát fogalmazzon meg. Obama elnök pedig a Fehér Házból való januári kiköltözését követően nem tett aktuálpolitikai kijelentéseket.
Az amerikai közvélemény igyekszik a mostani kritikákat eddig példátlan megnyilvánulásként beállítani, úgy, mintha a Trump-kormányzás kritikán aluli volta miatt rúgták volna fel az exelnökök a cikkünk elején említett íratlan szabályt. Ez azonban nem igaz, korábban is gyakorta előfordult, hogy a korábbi államfők a regnáló elnökről fogalmaztak meg nem túl pozitív véleményt. Trumpot kritizálta már Clinton elnök is, az efféle tevékenységben pedig élen jár Jimmy Carter, aki folyamatosan igyekszik kommentálni az aktuálpolitikai eseményeket. 2007-ben például George W. Bush regnálását „a történelem legrosszabb elnökségének” titulálta, kiváltva ezzel a republikánusok haragját.
De említhetnénk a John F. Kennedyvel szemben kritikus Dwight D. Eisenhower elnököt, a Woodrow Wilsont és Henry Taftot is negatív jelzőkkel illető Theodore Rooseveltet, vagy Richard Nixon idősebb Bushnak szánt beszólásait is. Az adok-kapokból egyedül utóbbi maradt ki, ő még tiszteletben tartja az íratlan szabályt, annak ellenére, hogy a republikánus előválasztási kampány során Jeb nevű fiát kemény támadások érték a későbbi elnök részéről.
