Az egész Egyesült Államokban Nevadában van érvényben az egyik legmegengedőbb lőfegyver-szabályozás, amely olyannyira laza, hogy a kedves polgár a megfelelő szövetségi törvények betartásával még akár géppuskára is szert tehet.
Ahogy a Las Vegas-i mészárlást követően az amerikai sajtóban megjelent összefoglalók általában, így a Quartz, a Washington Post és a Newsweek háttércikke is hangsúlyozza, a vonatkozó, nevadai jogszabályok szerint eleve engedély nélkül lehet vásárolni félautomata fegyvert, sörétes puskát és pisztolyt, és azt nem is kell regisztrálni semmilyen hatóságnál. Ezeknek a fegyvereknek a „nyílt” (tehát jól látható, nem rejtett) viselését szintén nem kötik engedélyhez.
Vagyis ha a fegyvert nem rejti el a tulajdonosa, Las Vegasban elvileg szabadon besétálhat vele kaszinóba, kocsmába, bárba is, és még alkoholt is fogyaszthat közben. (Igaz, bizonyos helyeken ezt tiltják, de ez nem törvényerejű szabályozás.)
Ismeretes, legalább 58 halálos áldozata van annak a vasárnap esti Las Vegas-i fegyveres támadásnak, amelynek során egy magányos támadó golyózáport zúdított a Mandalay Bay Hotel és Kaszinó 32. emeletéről egy közeli szabadtéri koncert részvevőire. Az épületet megrohanó rendőrök az elkövetőt már holtan találták.
A rendőrség későbbi közlése szerint Stephen Paddock hotelszobájában, majd otthona és gépkocsija átkutatása során 42 lőfegyver és több ezer lőszer került elő,valamint robbanóanyag is. A gyilkos motivációja egyelőre ismeretlen, összeütközése a törvénnyel korábban nem volt.
A Quartz cikke felhívja a figyelmet arra is, hogy Nevadában a rejtett fegyverviselésre is könnyen beszerezhető az engedély, mivel a rendőrség azt nem tagadhatja meg, ha meghatározott minimális feltételeknek a kérelmező megfelel (például nem büntetett előéletű).
De ami még fontosabb: több más államtól eltérően Nevadában nem tiltják az automata fegyverek, rohampuskák, gépkarabélyok, gépfegyverek birtoklását sem, amennyiben azokat a vonatkozó szövetségi törvényeknek megfelelően regisztrálják az állampolgárok és az abban fogalt szabályozásnak megfelelően tartják tulajdonosaik.
Márpedig a nevadai vérengzés során Stephen Paddock feltehetően legalább egy ilyen automata fegyvert is használt. (Gépfegyvereknek vagy automata fegyvereknek az érvényes szabályozás azokat a lőfegyvereket nevezi, amelyek képesek úgy sorozatlövést leadni, hogy a lövész az elsütőbillentyűt hosszan lenyomva tartja.)
A USA Today cikke szerint az is elképzelhető, hogy Paddock legálisan beszerezhető félautomata fegyverekből átalakított automata lőfegyverekkel tüzelt. Az egyik ilyen átalakító eszköz, az „elsütőbillentyű-forgattyú” (trigger crank) a cikk szerint 50-60 dollárért online megrendelhető: a ravaszra szerelve az eszköz forgatásonként háromszor elsüti a fegyvert. Ilyenkor egy féleutomata fegyverrel egy teljesen automata fegyver tüzelési sebessége is elérhető, ráadásul nem kell hozzá szövetségi engedély. A másik, olcsón és legálisan elérhető módosítás az ún. „bumpfire stock” (lefordítására nem vállalkozunk): ez egy speciális markolat, amely a hátrasiklás erejét használva hekkeli meg a félautomata fegyvert, és eléri vele a sorozatlövést (ezzel szintén megspórolva a szövetségi engedélyt). Itt egy videó a legelterjedtebb típusról:
(FRISSÍTÉS: Az amerikai AP hírügynökség magyar idő szerint hétfő reggeli cikke szerint két ilyen eszközzel átalakított fegyverrel is rendelkezett. A hírügynökségi jelentés megemlékezik arról, hogy az utóbbi években több kísérlet is történt arra, hogy ezeknek az eszközöknek az árusítását korlátozzák – mindhiába.)
A Las Vegas-i seriff beszámolója szerint Paddock holtteste mellett több mint tíz fegyvert is találtak, amiből a Washington Post arra következtet, hogy a lövész akár cserélgethette is a fegyvereket, hogy a sorozatlövések során az intenzív tüzelés közben a túlmelegedő cső ne akadályozza a mészárlásban.
Az eddigiekből is jól látszik: az efféle ámokfutások során nagyon is számít, hogy milyen fegyverrel rendelkezhet legálisan az elkövető. A szövetségi szabályozás, amely az egyedüli korlátja az automata fegyverek tartásának Nevadában, nem éppen hatékony. Méghozzá azért nem, mert csak 2004-ig volt érvényben a szigorúbb, még Clinton első hivatali ideje alatt elfogadott törvény, amely pont a nagy tűzerejű automata és félautomata fegyverek adásvételét korlátozta. Ám anno ezt úgy fogadta el a kongresszus, hogy 2004-ben a jogszabály hatályát vesztette, és meg kellett volna újítani. A republikánus többségű törvényhozásnak ez nem sikerült. Így – legalábbis az 1986 előtt regisztrált és forgalomba került fegyverek esetén – akár még géppuskára is szert tehet a nevadai polgár.
Persze az egész nem sokat ér, ha a fegyverboltok eközben olyan eszközöket árulnak, amelyekkel a szabályozás törvényes úton is megkerülhető.
Tovább rontotta a célkeresztbe kerülő koncertlátogatók esélyeit, hogy Nevadában a birtokolható tölténytárak kapacitását sem korlátozzák. (A Washington Post cikke megjegyzi, hogy például a legelterjedtebb, polgári célra átalakított, félautomatára „butított” gépkarabély, az AR–15-ös 30 lőszert tartalmazó tárral rendelkezik, de az ilyen fegyverekhez beszerezhető nagyobb kapacitású lőszertár is.)
Összehasonlításképpen: a Wikipédia vonatkozó szócikkéből is kiderül, hogy például a szomszédos Kaliforniában a tárak kapacitását tíz lőszerben limitálják, de ami fontosabb: a katonai gépfegyvereknek még a „polgári” célra forgalmazott, félautomata változatainak értékesítését sem engedik a helyi törvények (félautomata az a változat, amely csak egyes lövések leadására képes, sorozatokra nem, de minden egyes lövés után automatikusan újratölt). Automata fegyvert tartani pedig csak Kalifornia állam igen szigorú feltételek mellett kiadott engedélyével szabad.
Nevadában nincs ilyen tiltó helyi rendelkezés, így a félautomata fegyverek mellett szabadon birtokolhatóak például a nagy tűzerejű, .50 kaliberes (mesterlövész) puskák is, és ugyanígy nincs korlátozás arra, hogy hány fegyvert vásárolhat meg egyidejűleg valaki.
Pedig az amerikai fegyvertartási törvények (amelyek államonként változók) szigorításáért folyó küzdelem hasonló, gyakorlati kérdések körül forog. Mivel a nagyszámú halálos áldozatot követelő fegyveres ámokfutások során sokszor ilyen automata vagy katonai fegyverek félautomata változatait használják az elkövetők, egyre erősebb a nyomás a korlátozó intézkedések bevezetésére.
A Mother Jones magazin 2013-as gyűjtése arra is rámutatott: az áldozatok nagy száma összefügg azzal is, hogy az ámokfutók nagy kapacitású tárakat használnak-e. (A többszöri tárcsere adott esetben életeket menthetne, és a közbeavatkozás lehetőségét is megteremthetné.)
Sokan azzal érvelnek: kialakítható olyan ésszerű szabályozás, amellyel a hatékony, önvédelmi célú fegyvertartás még lehetséges, ám nem kerülnek forgalomba olyan lőfegyverek, amelyek ilyen tömeges pusztításra képesek.
Az Egyesült Államokban igen befolyásosnak számító NRA (National Rifle Association), amely a fegyverlobbi ernyőszervezete, és főként republikánus támogatói azonban régóta ideológiai kérdésként kezelik a szabályozást, és mindenféle szigorítást az alkotmány garantálta szabadságjogok elleni támadásként értelmeznek. (Másként szólva: a republikánus politikusok kétszer is meggondolják, hogy szembemennek-e az NRA támogatói bázisával, mivel igen masszív szavazótábort veszítenének ezzel.)
Éppen ezért, a lőfegyvertartás szigorításának ügyét az utóbbi években inkább a Demokrata párt politikusai tűzték zászlajukra. Jellemző, hogy a nevadai mészárlást követően Hillary Clinton több Twitter-üzenetben is azonnal nekiment az NRA-nak és a szabályozás szigorítását sürgette.
Igen bonyolult küzdelemről van szó, mert – mint ahogy ezt korábbi cikkünkben már megjegyeztük – nem egyszerűen a fegyvertartás szabályozásáról vitatkoznak. A fegyverviseléshez való jogot garantáló (második) alkotmánykiegészítés ugyanis valójában nem az önvédelemről, hanem az állampolgár és az állam, illetve a szövetségi kormányzat viszonyát írja le – igaz, nem egyértelműen. Vagyis azt, megvédheti-e magát az állampolgár fegyverrel nem csak a bűnözőkkel, de akár az államhatalommal szemben is. Így hát a fegyverviselés szabályozását érintő minden vita 1791-től tulajdonképpen ennek a passzusnak az értelmezése körül zajlik. Így van ez akkor is, ha a XVIII. században a kérdéses fegyver egy elöltöltős puskát jelentett, amivel percenként 2-3 lövést lehetett maximum leadni, míg a mai kézifegyverekkel – ahogy a Las Vegas-i tömeggyilkos is illusztrálta – ennél némileg többet.
Idevágó másik központi kérdés az ún. háttérellenőrzések ügye is. Azaz hogy a fegyverboltokban, valamint a magánszemélyek közötti fegyvervásárlási tranzakciók során kötelező legyen akár szövetségi szinten is ellenőrizni a vásárlót egy országos adatbázisban.
A szigorítást sürgető civil szervezetek egyik fő programpontja Nevadában is ez. Az aktivisták tavaly némi sikert könyvelhettek el ezen a téren az államban, mivel népszavazáson sikerült olyan törvényt kiharcolniuk, melynek értelmében minden fegyvervásárlásnál – legyen az akár online vagy magánszemélyek közötti – egy megfelelő engedéllyel rendelkező kereskedő köteles legyen háttérellenőrzést foganatosítani. A Michael Bloomberg volt New York-i polgármester által támogatott szabályozás azonban még nem lépett életbe, és most úgy néz ki, nem is fog, mivel a helyi fegyverlobbi igyekszik jogi akadályokat gördíteni alkalmazása elé.
De nem csak a fegyverlobbi. A huzavona azon is megy, hogy a törvényjavaslatot megfogalmazó civil szervezetek az FBI-tól várták, hogy az majd a szükséges háttérellenőrzést az adásvételek során a szövetségi adatbázis segítségével elvégzi. Tették ezt azért, mert arra számítottak, hogy ha minden vásárlásnál Nevada államnak kellene ezt megtennie, akkor ennek magas költségei miatt a javaslatukra nem bólintottak volna rá a helyi referendumon a szűkmarkú szavazók. A referendumon győzött a javaslat, csakhogy az FBI, ahogy ezt a Las Vegas Review Journal májusi cikke részletezi, időközben kifejtette, nem érzi illetékesnek magát az ilyen ellenőrzésre, mivel erre nincs mandátuma. Annál is inkább nem érzi magát erre illetékesnek, mivel a korábbi nevadai rendelkezések szerint a (kevésbé szigorú) ellenőrzéseket Nevada állam végezte, így az FBI, ha csak lehet, nem költené a saját pénzét arra, amit eddig Nevada egyedül is megoldott, az idevágó szövetségi törvény pedig az FBI-t erre nem is kötelezi.
A fentiekből is kiderül: a nevadai fegyverszabályozás ügye olyan szövevényes kérdések hálójába van belegubancolódva, amelyeknek sok esetben csak részben van köze a fegyverekhez. Olykor inkább ahhoz, hogy meddig terjed a szövetségi kormány hatásköre, mi az a jogosítvány, amit Nevada vagy polgárai inkább magának tartanának meg, és mi az, amit – már csak pénzügyi megfontolásokból is – esetleg szívesen átpasszolnának a helyiek Washingtonnak.
Azok hozzátartozóit azonban, akik hétfőn Las Vegasban lelték halálukat a golyózáporban, ez aligha fogja vigasztalni.
