A Tajpej 101 nevű felhőkarcolót 2004-ben adták át Tajvan, vagyis a Kínai Köztársaság prosperitásának jelképeként. A fővárosban tornyosuló, 450 méter magas szerkezet ugyanakkor a szuverenitását illetően vitatott státusú szigetállam és a nagy történelmi rivális, a kontinentális Kínai Népköztársaság gazdasági versenyfutását is jól szimbolizálja. A világ legmagasabb épületeként átadott Tajpej 101 2010-ig tartotta a rekordot, azóta azonban főleg a rohamosan fejlődő Kína metropoliszai lehagyták.
A szigetállam persze okkal lehet büszke arra, hogy a kelet-ázsiai térség egyik gazdasági központjává nőtte ki magát. Miután 1949-ben a kommunista párttal szemben vívott polgárháborút elvesztették, a szigetre települt kínai nacionalistáknak szinte a semmiből kellett államot építeniük.
Az 1950-es években a fő kihívás az élelmiszer-ellátás volt, ennek biztonságát az Egyesült Államok támogatásával is csak tíz év után sikerült megteremteniük. Ekkoriban történt, hogy a nacionalisták vezetője, Csang Kaj-sek fontos következtetést vont le az első arab–izraeli konfliktusból. A szintén akkor szerveződő zsidó állam egymaga verte vissza a roppant arab koalíciót, ez pedig a kínai megfigyelők szerint nagyrészt Izrael fejlett oktatási rendszerének volt köszönhető. A hatvanas évektől Tajvan gazdasága kezdett lábra állni, a beinduló agrárexporttal az iparosítást támogatták, és fejlesztették az infrastruktúrát. A nyolcvanas évekre beérett Tajvan oktatáspolitikája. A szigetállam több cége, mint az Asus, az Acer, később pedig a HTC is idejében felvette a versenyt a világgal az informatikai-távközlési (ITC) iparágban, Tajvan így 1995-re a harmadik legnagyobb hardvergyártó ország lett.
A 2000-es években azonban elfogyott a lendület. Részben a térségben pusztító SARS-vírus hagyott nyomot a sziget fejlődésén, de nem tett jót az exportorientált tajvani gazdaságnak a 2008-ban kirobbant gazdasági válság sem. Bár viszonylag gyorsan kilábalt a krízisből, 2010 után újabb hullámvölgy következett. Akkor több mint tízszázalékos volt a gazdasági növekedés, idén már alig haladja meg a két százalékot.
– Egyik fő problémánk az agyelszívás. Egyre több jól képzett tajvani fiatal dönt úgy, hogy a Kínai Népköztársaságba költözik – mondta Connie Chang, a nemzeti fejlesztési tanács tervezési osztályának igazgatója. Lassuló gazdaságuk miatt a tajvani bérek elveszítik versenyképességüket, az elmúlt években felbukkant problémát eddig a tavaly megválasztott elnök, Caj Jing-ven (Tsai Ing-wen) sem oldotta meg.
A jelenséget a fiatalok csak a „22K átkaként” emlegetik:
a pályakezdők havonta 22 ezer tajvani dolláros (190 ezer forint) fizetéssel helyezkednek el, ez azonban épp csak a megélhetésre elég.
A külföldön szerencsét próbálók ráadásul ráerősítenek egy másik társadalmi problémára. Tajvan elöregedő társadalom, az alacsony születési ráta pedig a legfontosabb nemzetgazdasági erőforrást, a jól képzett humán tőkét veszélyezteti.
Ahogyan arra Connie Chang rámutatott, a probléma gyökere a kutatás-fejlesztésben kialakult egyre fojtogatóbb verseny. A kontinentális Kína következetesen emeli az erre a területre szánt állami támogatást, költségvetésének 2,07 százalékos ráfordítása jelenleg az Egyesült Államok után a világon a második legnagyobbnak számít. Bár Tajvan három százalékot költ büdzséjéből a területre, alacsonyabb költségvetése miatt ez csak a lista tizenharmadik helyére elég. – Versenyképességünket azzal nem tudjuk fenntartani, ha az iparág olcsó munkaerőforrásává válunk – folytatta a nemzeti fejlesztési tanács vezetője.
Tajvan ezért előremenekül. Az Ázsiai Szilícium-völgy fantázianévre keresztelt programmal a régió innovatív startupközpontjává válna. Átfogó programot indítottak: megpróbálják a szigeten tartani a kutatás-fejlesztésben érdekelt cégek beruházásait, illetve a Tajvanra érkező külföldi működő tőkéből is azokat támogatják, amelyek magasabb hozzáadott értéket képviselnek. Továbbfejlesztik az oktatást, külföldi hallgatók és kutatók bevonzására új, kibővített ösztöndíjprogramokat indítanak.
A legnagyobb feladat azonban az úgynevezett Új Dél-politika (New Southbound Policy) kivitelezése lesz. A Caj elnök által tavaly meghirdetett külgazdasági koncepció a délkelet-ázsiai térséget célozza meg.
A sors iróniája: a legnagyobb rivális, a Kínai Népköztársaság Tajvan legfontosabb üzleti partnerévé vált.
A külgazdasági kitettség pedig komoly problémát jelent a sziget számára, a jövőben ezt mérsékelnék a déli nyitással. – Exportunk 40 százaléka, a tajvani működő tőke 75 százaléka megy Kínába, ennek egy részét a délkelet-ázsiai térségbe kell áthelyezni – magyarázta a Tajvani Gazdaságkutató Intézet munkatársa, Gordon Sun.
Hozzátette, a következő nagy gazdasági robbanás az ASEAN-térségben várható, amire Tajvan igyekszik felkészülni. Miként azonban az Ázsiai Szilícium-völgy koncepciót, úgy a déli politikát sem fogja Peking ölbe tett kézzel nézni. A kínai elnök, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) által meghirdetett Út és övezet (BRI) politikának is komoly tervei vannak a délkelet-ázsiai piaccal, és a pekingi koncepciót a térség országai alapvetően pozitívan fogadják.
Peking eddig érdemben nem reagált Tajvan terveire, az előrejelzések szerint azonban a kapcsolatokban hamarosan változás állhat be. Szerdán öt év után ülésezik Pekingben a Kínai Kommunista Párt kongresszusa, s várhatóan tovább romolhat az egyébként is ellenséges viszony. A kínai kapcsolatokért felelős tajvani hivatal miniszterhelyettese lapunk kérdésére elmondta, a kongresszus után a pekingi politika folytatására számítanak. – Változatlanul arra kérjük a kontinentális Kínát, hogy folytassa a kommunikációt Tajvannal – fejtette ki Csiu Csuj-cseng (Qiu Chuizheng). A függetlenségpárti Caj elnök megválasztása után a Kínai Népköztársaság minden kapcsolatot megszakított Tajvannal, az egyre keményebb gazdasági verseny miatt pedig Peking aligha gondolja meg magát.
