Tajvan Kína érdekszférájára tör

Tajvan túlságosan függ Kínától, ezért új piacok után nézne. De kérdés, mit szól ehhez Peking.

– Egyik fő problémánk az agyelszívás. Egyre több jól képzett tajvani fiatal dönt úgy, hogy a Kínai Népköztársaságba költözik – mondta Connie Chang, a nemzeti fejlesztési tanács tervezési osztályának igazgatója. Lassuló gazdaságuk miatt a tajvani bérek elveszítik versenyképességüket, az elmúlt években felbukkant problémát eddig a tavaly megválasztott elnök, Caj Jing-ven (Tsai Ing-wen) sem oldotta meg.

A jelenséget a fiatalok csak a „22K átkaként” emlegetik:

a pályakezdők havonta 22 ezer tajvani dolláros (190 ezer forint) fizetéssel helyezkednek el, ez azonban épp csak a megélhetésre elég.

A külföldön szerencsét próbálók ráadásul ráerősítenek egy másik társadalmi problémára. Tajvan elöregedő társadalom, az alacsony születési ráta pedig a legfontosabb nemzetgazdasági erőforrást, a jól képzett humán tőkét veszélyezteti.

Ahogyan arra Connie Chang rámutatott, a probléma gyökere a kutatás-fejlesztésben kialakult egyre fojtogatóbb verseny. A kontinentális Kína következetesen emeli az erre a területre szánt állami támogatást, költségvetésének 2,07 százalékos ráfordítása jelenleg az Egyesült Államok után a világon a második legnagyobbnak számít. Bár Tajvan három százalékot költ büdzséjéből a területre, alacsonyabb költségvetése miatt ez csak a lista tizenharmadik helyére elég. – Versenyképességünket azzal nem tudjuk fenntartani, ha az iparág olcsó munkaerőforrásává válunk – folytatta a nemzeti fejlesztési tanács vezetője.

Tajvan ezért előremenekül. Az Ázsiai Szilícium-völgy fantázianévre keresztelt programmal a régió innovatív startupközpontjává válna. Átfogó programot indítottak: megpróbálják a szigeten tartani a kutatás-fejlesztésben érdekelt cégek beruházásait, illetve a Tajvanra érkező külföldi működő tőkéből is azokat támogatják, amelyek magasabb hozzáadott értéket képviselnek. Továbbfejlesztik az oktatást, külföldi hallgatók és kutatók bevonzására új, kibővített ösztöndíjprogramokat indítanak.

A legnagyobb feladat azonban az úgynevezett Új Dél-politika (New Southbound Policy) kivitelezése lesz. A Caj elnök által tavaly meghirdetett külgazdasági koncepció a délkelet-ázsiai térséget célozza meg.

A sors iróniája: a legnagyobb rivális, a Kínai Népköztársaság Tajvan legfontosabb üzleti partnerévé vált.

A külgazdasági kitettség pedig komoly problémát jelent a sziget számára, a jövőben ezt mérsékelnék a déli nyitással. – Exportunk 40 százaléka, a tajvani működő tőke 75 százaléka megy Kínába, ennek egy részét a délkelet-ázsiai térségbe kell áthelyezni – magyarázta a Tajvani Gazdaságkutató Intézet munkatársa, Gordon Sun.

Hozzátette, a következő nagy gazdasági robbanás az ASEAN-térségben várható, amire Tajvan igyekszik felkészülni. Miként azonban az Ázsiai Szilícium-völgy koncepciót, úgy a déli politikát sem fogja Peking ölbe tett kézzel nézni. A kínai elnök, Hszi Csin-ping (Xi Jinping) által meghirdetett Út és övezet (BRI) politikának is komoly tervei vannak a délkelet-ázsiai piaccal, és a pekingi koncepciót a térség országai alapvetően pozitívan fogadják.

Peking eddig érdemben nem reagált Tajvan terveire, az előrejelzések szerint azonban a kapcsolatokban hamarosan változás állhat be. Szerdán öt év után ülésezik Pekingben a Kínai Kommunista Párt kongresszusa, s várhatóan tovább romolhat az egyébként is ellenséges viszony. A kínai kapcsolatokért felelős tajvani hivatal miniszterhelyettese lapunk kérdésére elmondta, a kongresszus után a pekingi politika folytatására számítanak. – Változatlanul arra kérjük a kontinentális Kínát, hogy folytassa a kommunikációt Tajvannal – fejtette ki Csiu Csuj-cseng (Qiu Chuizheng). A függetlenségpárti Caj elnök megválasztása után a Kínai Népköztársaság minden kapcsolatot megszakított Tajvannal, az egyre keményebb gazdasági verseny miatt pedig Peking aligha gondolja meg magát.