Törökország még Amerikával is kész összeveszni

Washingtonnak nem tetszik, hogy rács mögé dugták egy alkalmazottát. Ankarát ez nem érdekli. De mi lesz a NATO-tagsággal?

A két szövetséges ország viszonyát egyébként is több nézeteltérés terheli. A legégetőbb, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó kiadni a Pennsylvaniában élő Gülent, aki tagadja az ellene felhozott vádakat. A török igazságügy-miniszter éppen a napokban jelentette ki, hogy már minden akadály elhárult a hitszónok kiadatása elől, ezért elvárják, hogy Washington megtegye a megfelelő lépéseket. Hogy ez valaha megtörténik-e, erősen kérdéses. Nem használt a kapcsolatoknak az Egyesült Államok közel-keleti politikája sem, főként az, hogy a törökök minden tiltakozása ellenére az amerikaiak bőkezűen támogatták az Iszlám Állam ellen harcoló kurdokat Irakban és Szíriában is. Ugyancsak botrányosra sikerült Recep Tayyip Erdogan washingtoni látogatása: emlékezetes, a török elnök testőrei tüntetőkkel verekedtek össze, ráadásul a jelenetet videóra is vették.

Márpedig ha a NATO-tag Törökország távolodik az Egyesült Államoktól, akkor szükségszerűen mások felé közelít.

Ennek egyik nagyon látványos jele, ahogyan az orosz repülő 2015. novemberi lelövését követő fagypont után rendeződtek a török–orosz kapcsolatok, amit az Sz-400 típusú orosz rakétavédelmi rendszer minapi megrendelése koronázott meg. Figyelmeztető lehet Erdogan közelmúltban tett iráni útja is, hiszen a kurd kérdésben közös nevezőn vannak a perzsa állammal. A másik oldalról is megingott a bizalom, felröppentek például olyan pletykák, hogy az Incirliki légibázison tartott amerikai nukleáris fegyvereket biztonsági okokból máshova – Románia jött szóba – szállítanák. A felszínen azért egyelőre minden rendben van, a török elnök májusban Washingtonban, majd szeptemberben az ENSZ-közgyűlésen New Yorkban is teljes egyetértésben volt Donald Trumppal.

De mi lehet a felszín alatt? Az utóbbi nagyjából tíz évben folyamatosan napirenden van, hogy Törökország távolodik a nyugati szövetségeseitől, s a Közel-Kelet, újabban pedig Oroszország felé fordul.

Valóban történt eltolódás, ahogy Ankara elkezdett regionális szinten gazdaságilag és politikailag is nagyobb befolyásra és jobb pozíciókra törekedni – értékelt lapunknak Egeresi Zoltán. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint

az amerikai–török kapcsolatok elhidegülése azonban korántsem jelenti azt, hogy Törökország kilépne a NATO-ból, vagy akár szakítana szövetségesével, az Egyesült Államokkal.

A Törökország-szakértő emlékeztetett, hogy hasonló vagy még a mostaninál is fagyosabb viszony alakult már ki a két ország között, például az 1960–70-es években Ciprus miatt, ám a konfliktust végül a közös érdekek miatt rendezték.

Egeresi Zoltán úgy véli, valószínűleg az Egyesült Államok végül nem fogja kiadni Fethullah Gülent, ami erősítheti azt az elterjedt török vélekedést, hogy a puccskísérlet megszervezésében az amerikaiak keze is benne volt. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy Törökországban egyébként is nagy az Amerika-ellenesség, amit közvélemény-kutatások támasztanak alá. A legfrissebb felmérések szerint a törökök 64,5 százaléka gondolja például, hogy problémás a két ország kapcsolata, ami majd 20 százalékos növekedés a négy évvel ezelőtti számokhoz képest. Sőt, a Pew Resarch Center idei felmérése szerint a megkérdezettek 72 százaléka gondolta úgy, hogy az Egyesült Államok fenyegetést jelent az országra.