Véget érhet az évtizedes palesztin megosztottság

A Hamasz és Fatah éppen békét kötött Kairóban. Gázában már ünnepelnek, de még korai előre örülni.

Tízévnyi megosztottság után felcsillant a remény a rivális palesztin szervezetek megbékélésére: csütörtökön Kairóban a Gázai övezetet uraló radikális Hamasznak és a Ciszjordániát irányító Fatahnak sikerült megállapodnia. A hathatós egyiptomi segítséggel tető alá hozott egyezmény több részlete még tisztázatlan. Az eddig nyilvánosságra hozott információk szerint a felek megállapodtak, hogy

Bár Gázában már boldogan ünnepeltek a hírek hallatán, és tény, hogy ilyen közel még sosem volt a megbékélés, azért még korai előre inni a medve bőrére. Hasonló kísérletek az elmúlt tíz év során már többször történtek, Mekkában, Szanaaban, Kairóban, Dohában, ám egyik sem bizonyult tartósnak. Egyelőre a mostani megállapodás sem tért ki a teljes megbékélés útjában álló, és még megbeszélésre váró legégetőbb kérdésekre.

Ezek közül a legfontosabb, hogy mi lesz a Hamasz katonai szárnyának sorsa? A radikális szervezet ugyanis azt leszögezte, hogy nem hajlandó lemondani hadseregéről. Mahmúd Abbász, a palesztin hatóság elnöke és a Fatah vezetője viszont azt tette egyértelművé, hogy nem fog belemenni egy olyan helyzetbe, mint amilyet a Hezbollah teremtett Libanonban, azaz hogy egy független milícia működjön irányításán kívül. Köztes megoldásként állítólag felmerült, hogy a katonai szárny maradna a Hamász felügyelete alatt, de az irányításába bevonnák a Fatahot is.

Ha erre sikerül is választ találni, még akkor is egy sor további megoldandó ügy marad. Ilyen például, hogy mit szól a megbékéléshez a nemzetközi közösség? Vajon képes-e a terrorszervezetként számon tartott, és Izrael létezését el sem ismerő Hamász „megszelídülni”? Ha nem, azért a Fatah is magas árat – a pénzcsapok elzárását – fizetne. Az sem egyértelmű, hogy mi lenne a választások következménye. A közvélemény-kutatások szerint a Fatah jelenleg népszerűbb, tehát ha nem ismétlik meg a múlt hibáit, valószínűleg magabiztosan nyernének egy voksoláson. De belenyugodna-e ebbe a Hamasz?

Ennek fényében joggal tűnik úgy, hogy a Fatah nyer többet az alkuval. Hogy akkor mégis miért megy bele a Hamasz? Elsősorban azért, mert teljesen sarokba szorították. A szervezet máig nem tért magához a legutóbbi, 2014-es gázai háborúból, ráadásul közben a közel-keleti helyzet is teljesen megváltozott. Felbukkant például az Iszlám Állam, amely nem csupán a nemzetközi figyelmet lopta el, de belső riválist is teremtett. Az úgynevezett arab tavasz következményei sem kedveztek a Hamasznak, lassan elfogytak a külső támogatók is, a kegyelemdöfést a Katar elleni szankciók jelentették. Közben a Mahmúd Abbász által elrendelt intézkedések, így a fizetések egy részének megvonása, és még inkább az elektromos ellátás korlátozása (nem fizette tovább a gázai villanyszámlát), ellehetetlenítették az egyébként is humanitárius katasztrófa szélén álló Gázai övezetet.

Nagy kérdés még, hogy mit szól a megbékéléshez Izrael? Abdel Fattáh asz-Szíszi egyiptomi elnök korábban már arról beszélt, hogy a kiegyezés az izraeli–palesztin békemegállapodásnak is előkészíti a terepet. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök viszont kijelentette, hogy minden jövőbeni kormánynak fel kell oszlatnia a terrorszervezet fegyveres szárnyát, és meg kell szakítania a kapcsolatokat Iránnal. Egyelőre úgy tűnik, ezek közül egyik sem valósul meg.

Mi sem jelzi jobban, hogy az izraeli–palesztin béke még messze van, hogy csütörtökön az Egyesült Államok bejelentette, 2018. december 31-ei hatállyal kilép az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetéből, az UNESCO-ból. Washington a lépést – melyről állítólag Rex Tillerson külügyminiszter döntött – azzal indokolta, hogy a szervezet elfogult Izraellel szemben, és reformokra szorul. De szerepe lehetett Donald Trump azon szándékának is, hogy le kell faragni az ENSZ költekezéséből, márpedig az UNESCO-nak 500 millió dolláros tartozása van. Igaz, az Egyesült Államok már a palesztinok csatlakozása óta beszüntette a tagsági díj fizetését, mire 2013-tól megvonták szavazati jogát. A kijelölt dátum után Washington megfigyelőként lesz jelen a szervezetben. A lépés inkább szimbolikus – ahogy gyakran az UNESCO döntései is –, azonban nem elképzelhetetlen, hogy dominószerűen más szövetségesekre is hatással lesz a 195 tagú szervezetben. Izraelben például azonnal jelezték, hogy csatlakoznának az Egyesült Államokhoz.

Az amerikai vádakat arra alapozzák, hogy 2011 óta Palesztina teljes jogú tagja az UNESCO-nak, az utóbbi hónapokban pedig több olyan határozatot hoztak, melyek Izrael ellen irányultak. Például úgy döntöttek, hogy a ciszjordániai Hebron óvárosa veszélyeztetett világörökségi helyszín, más határozatokban pedig a zsidók és Jeruzsálem történelmi kapcsolatát tagadták meg. Az időzítés sem véletlen, az UNESCO élére ugyanis éppen a héten választanak új vezetőt. A szavazáson jelenleg az egykori francia, illetve katari kulturális miniszter a legesélyesebb, utóbbit pedig meglehetősen Izrael-ellenesként tartják számon.

Nem ez az első eset egyébként, hogy az Egyesült Államok kilép a párizsi székhelyű szervezetből. 1984-ben Ronald Reagan kormányzata döntött így, akkor azzal vádolták az UNESCO-t, hogy túlságosan szovjetpárti. A Szovjetunió már rég felbomlott, mire George W. Bush 2002-ben végül úgy döntött, hogy újra csatlakoznak.