A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

Apponyi Geraldine a Nemzeti Múzeumban dolgozott, fél évvel később királyné lett belőle. 2002-ben térhetett vissza Albániába.

1937-ben járunk, egy 23 éves, félárva grófnő dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékboltjában eladóként. Apponyi Geraldine azért volt kénytelen elvállalni az állást – amelyet rokonának, Zichy Istvánnak, a múzeum igazgatójának köszönhetett –, mert családja igen elszegényedett. Akkori cikkek emlegettek hatvan és nyolcszáz pengős fizetést is, utóbbi nyilvánvaló túlzás lehetett, annak ellenére, hogy rokoni kapcsolat révén szerezte az állást. Az Egyesült Államokban és Párizsban tanult Geraldine angol-, német- és francianyelv-tudása miatt a múzeum „idegenforgalmi pavilonjában” is szolgálatot teljesített, ezeken a nyelveken népszerűsítette az intézmény tárlatait, munkáját.

Az egyébként alkalmanként modellkedő nőről azonban meglátott egy fotót I. Zogu albán király. Az uralkodó hosszabb ideje keresett magának feleséget európai nemesi családok köréből, a fényképek alapján a gyönyörű Apponyi lány pedig megtetszett a jelekből ítélve nem túl romantikus lelkületű Zogunak. A férfi Budapesten tartózkodó hölgytestvérei révén meghívta Geraldine-t Tiranába 1937 szilveszterére, a nehéz helyzetben lévő nő pedig el is utazott az albán fővárosba.

– Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett – mesélte később Geraldine. Tény, az albán király a szilveszteri partin megkérte Apponyi Geraldine kezét, aki igent mondott, így Európa újabb királyi esküvőre készülhetett a második világháború előestéjén.

A lagzit 1938. április 27-én tartották Tiranában, magyar nemesek is részt vettek rajta, emellett Európa több királyi udvara is delegált küldöttet az eseményre. Többek között Olaszország vezetője, a Duce, azaz Benito Mussolini küldötte, Galeazzo Ciano külügyminiszter is ott volt az esküvőn. A jeles napot fényképek és rövid híradóbejátszások is megörökítették, ezeken szerepel az osztrák ékszerészek által az eseményre készített különleges gyémánttiara is. A fejéket fehér rózsák díszítették, innen kapta egyik nevét a királyné. A kulturális különbségek ellenére Geraldine képes volt beilleszkedni az albán királyi udvarba. Mint mondta, az akart lenni Albániának, mint ami Erzsébet királyné, azaz Sisi volt a magyaroknak.

Apponyi Geraldine sok időt azonban nem tölthetett Albániában, ugyanis 1939-ben Olaszország megtámadta a balkáni államot. Ekkor már megszületett a nálánál húsz évvel idősebb Zogu királlyal közös gyermeke, Leka. Hárman kényszerültek elhagyni Albániát három nappal az olasz megszállás kezdete után, 1939. április 8-án. Előbb Görögországba menekültek, majd Törökországba álltak tovább.

A család a világháború alatt Franciaországban, majd Angliában élt – itt a helyi Ritz Hotelben ették a száműzöttek keserű kenyerét –, majd a második világégést követően kikiáltott Albán Népköztársaságba sem térhettek haza. 1946 és 1955 között az egyiptomi király, I. Faruk meghívására Zogu, Geraldine és Leka Alexandriában telepedett le. 1955-ben továbbmentek Párizsba, ahol egészen a korona és ország nélküli Zogu király 1961-es haláláig éltek. A szomorú esemény után Geraldine-ra az albánok anyakirálynéként hivatkoztak. A nő Madridba költözött, fia I. Leka néven pedig Albánia királyaként tekintett magára, de persze a minden és mindenki elől elzárkózó Enver Hodzsa kommunista birodalmába nem térhettek haza. A következő állomás Rhodézia érintésével Dél-Afrika lett 1979-ben (más források szerint 1982-ben), ahol Leka kereskedőházat alapított.

Geraldine, Leka és felesége, valamint szintén Leka nevű unokája végül egy törvénymódosítás után 2002 nyarán térhetett haza Albániába. Az idős királyné továbbra is fiát tartotta a trón törvényes örökösének. Geraldine tüdőbeteg lett, az orvosok szerint éppen a Tiranába költözés miatt, végül ugyanazon év október 22-én, 87 éves korában hunyt el. A megelőző öt hónap alatt három szívrohamot is kapott, az utolsó volt a végzetes. Négy nappal később, teljes katonai tiszteletadás mellett tartott gyászszertartás után temették el egy köztemetőben – később újratemették a tiranai királyi mauzóleumban.

A Budapesten született királynéról 2015-ben a ma már Szlovákiához tartozó Apponyban is megemlékeztek: a településen emléktáblát avattak a tiszteletére. Ezen akkor részt vett Skender Zogu, a néhai király unokaöccse, aki a száműzetésben eltöltött hosszú évek során ismerte meg a királynét. 2015-ös beszédében kedves, segítőkész és jólelkű személyként írta le Geraldine-t – számolt be róla a Hírek.sk. – Haláláig megtartotta katolikus hitét, annak ellenére, hogy férje muszlim volt, s házasságuk is csak pápai engedéllyel történhetett. Mindig szeretettel fordult az emberek felé – jelentette ki Skender Zogu.

– Egy évet élt Albániában, de népünk máig emlékszik rá, sokat köszönhetünk neki – ezt már Albánia budapesti nagykövete, Arian Spasse mondta októberben a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az intézményben kiállítás nyílt a tizenöt éve elhunyt királynéról. A tárlat időzítése azért is érdekes, mert Albánia 105 éve vált függetlenné, az albán–magyar diplomáciai kapcsolatok pedig 95 éves múltra vezethetők vissza. A kiállítás az esküvőről korabeli fotókat és híradásokat, valamint három tárgyi emléket mutat be, de mindenképp érdemes megnézni – 2018. január 7-ig van is erre lehetőség.