– Előbb a demokrata John Kerry, majd júliusig a republikánus Rex Tillerson amerikai külügyminiszterek tudományos tanácsadójaként dolgozott. Ezek szerint a tudomány független a politikai megosztottságtól?
– Hagyományosan a tudományok politikamentesek. Ami az amerikai külügyminisztérium tudományos tanácsadóját illeti, a pozíció viszonylag új, csak 2000-ben hívták életre az Amerikai Tudományos Akadémia tanácsára. Az első ilyen tudományos tanácsadót a Clinton-kormány alkalmazta, de a helyén maradt a Bush-kormányzat elején is. Hasonló módon George W. Bushék tanácsadója dolgozott egy ideig Barack Obamáéknak is. Ezután pedig következtem én. A tanácsadót nem az elnök jelöli ki, hanem a tudományos közösség tesz ajánlásokat.
– És figyelnek önökre? Mi a helyzet John Kerryvel?
– Igen, a legtöbben. John Kerryt nagyon érdekelte a tudomány, például az óceánok, a klíma. De ez igaz az egész külügyminisztériumra. A legfontosabb, hogy mindig volt egy tudós a tárgyalóasztalnál, aki szólt, ha még több tudós kellett a szobába.
– Nem sok más országban létezik ilyen munkakör. Kellene?
– De még mennyire! Hiszen a külpolitikában egyre többször ott van a tudomány és a technológia. Hadd mondjak egy példát is! Óriási előrelépések vannak most a génmanipuláció területén, ami egy igazi tudományos kérdés. Ugyanakkor az alkalmazása már a mezőgazdaságot, a gazdaságot, a biztonságot, és még számos másik ügyet is érint. Az országoknak pedig beszélniük kell egymással arról, hogyan gondolkoznak ezekről a témákról. De említhetném még a mesterséges intelligenciát, a robotikát, a 3D nyomtatást is. Ami közös bennük, hogy egyrészt globálisak, másrészt a tudomány az alapjuk.
– Az új amerikai elnök, Donald Trump viszont éppen inkább a tudományellenességéről ismert.
– Úgy tűnik. Az igazán érdekes dolog azonban, hogy az új kormány tudományos tanácsadói a mai napig sincsenek kinevezve. Még soha nem fordult elő, hogy egy hatalomba kerülő elnök ilyen sokáig tudományos tanácsadó nélkül maradjon. Pedig a pozíció nem hivatalosan már a II. világháború vége óta létezik. Ráadásul az elnök tudományos tanácsadója mindig is nagy hatással volt az Egyesült Államokra. Hiszen ő dolgozta ki a kormány számára az olyan alapvető tudományos célokat, mint például a holdra szállás az ötvenes években, vagy a nukleáris fegyverkezés a hidegháború alatt. Vagy említhetném Ronald Reagan elnököt is, aki a tudományos tanácsadójával egyeztetett az úgynevezett csillagháborús tervről. A jelenlegi kormány tehát még nem találta meg a maga emberét, így viszont nehéz megítélni, hogy a döntéshozók valóban a lehető legjobb forrásból tájékozódnak-e tudományos kérdésekben. Én az Amerikai Tudományos Akadémiának is dolgozom, amit még Abraham Lincoln hozott létre, pontosan azért, hogy az Egyesült Államokat sújtó nehéz időkben a legjobb tudósok segíthessék munkájában. Később aztán Woodrow Wilson elnöknek is nagy szolgálatára volt a szervezet az I. világháború során. A tudományos tanácsadás tehát mindig nagy hatással volt a kormányra. Még ha nem is hallgatnak ránk mindig, de azért meg kell hallgatniuk!
– Most mégsem teszik. Miután már Szíria és Nicaragua is csatlakozott a párizsi klímaegyezményhez, Donald Trump döntése nyomán az egész világon az Egyesült Államok az egyetlen, ami kimaradhat.
– Az Egyesült Államok kormánya azt nyilatkozta, hogy nem fogják támogatni a klímakutatást, mert nem tudják igazolni, hogy az adófizetőknek miért kellene erre áldozniuk. Ez egy költségvetési kérdés, ami arról szól, hogy a kormányzat számára a klímakutatás nem jelent prioritást. Ugyanakkor a kampány során szó volt arról is, hogy a párizsi klímaegyezményben azt kifogásolják, hogy veszélyeztetheti az amerikai szénipart. A valódi kérdés, hogy vajon az egyezmény Egyesült Államokra gyakorolt hatásáról, vagy a mögötte álló tudományos érvekről zajlik a vita? Azt hiszem, az utóbbi években az világossá vált, hogy van egy emberi tényező is a klímaváltozásban. Ami azt illeti, éppen most jött ki egy kormányzati jelentés, amely az Egyesült Államokban is azonosítja az emberi ráhatást a klímaváltozásra. Hogy ezen tudományos bizonyítékokat a politika miért hagyja figyelmen kívül, az már politikai ügy. Hogy a párizsi egyezményből való kilépést a tudományra vagy a politikára alapozták? A tudományos közösség szerint egyértelműen a politikára.
– A bizonyítékok az iráni atomalku esetében sem érdekelték Donald Trumpot.
– Nem tudom, hogy az iráni alku jó vagy rossz, és tudósként soha nem is volt feladatom, hogy politikailag értékeljek egy egyezményt. Egy döntés meghozásakor a tudomány fontos szempont lehet, de néha a gazdasági vagy geopolitikai indokok fontosabbak.
– Akkor mennyi esélye van a Tudományos Világfórum idei mottójának: „tudomány a békéért?”
– Különösen érdekes ez itt a térségben, a Holt-tenger partján, Jordániában. Hiszen itt a Jordán folyó egyúttal egy többségében zsidó és egy többségében muszlim államot is elválaszt. Biztosan feltűnt már például önnek is, hogy mindenütt ott vannak a legyek. Képzelje, Jordánia és Izrael között komoly együttműködés zajlik, hogy megértsék, hogyan lehetne csökkenteni a számukat. Azért teszik, hogy békét teremtsenek? Korántsem! Hanem azért, mert mindkettejüknek előnye származik belőle, a legyek ugyanis nem ismerik a határokat. Kapcsolatokat pedig az ilyen közös érdekek mentén lehet építeni.
