Emmanuel Macron végre leszámolna a gyarmati múlttal

A francia elnök afrikai körútján szeretne új lapot kezdeni és eltörölni a felsőbbrendűségét kimutató Franciaország képét.

Nem kezdődött túl jól Emmanuel Macron háromnapos afrikai körútja, ugyanis Burkina Fasóban hétfőn gránátot dobtak a francia elnököt kísérő katonák buszára, majd később követ hajítottak az elhaladó konvojra. Macron nem volt jelen az utóbbi incidens idején, mert éppen az elnökkel tárgyalt, majd a rá jellemző módon először nem a helyi vezetőkkel és üzletemberekkel váltott szót, hanem a fiatalságnak adott elő az ouagadougoui egyetemen. Sőt, a kérdéseikre is válaszolt. De ekkor jött a következő, nem várt fordulat. A líbiai emberkereskedelemre vonatkozó kérdés után igencsak ingerülten, emelt hangon kérdezett vissza a hallgatóságnak. – Ezt a kérdést magatoknak tegyétek fel. Ez elképesztő! Hogy kik az embercsempészek? Az afrikaiak, kedves barátaim. Az afrikaiak. Mutasson valaki egy franciát, egy belgát, egy németet, aki embereket visz. Ilyen ember nem létezik – fakadt ki.

Macron számára kevéssé megnyugtató, hogy a líbiai embercsempészet témáját épp a sajtó fejelte meg a közelmúltban azzal, hogy a közvélemény elé tárta: a migrációs felfordulásban újjáéledt a modern kori rabszolgaság. Ugyanakkor nem tudni, pontosan minek szólt vagy miből táplálkozott felháborodása. A francia választási kampányban, idén februárban Algériában járva kijelentette, hogy

emberiesség elleni bűntett volt a francia gyarmatosítás,

így húzva meg azt a morális vonalat, amelyhez most politikai lépéseit igazítania kell. Útjának célja partnerségi viszony felépítése, de ennek hirtelen olyan akut problémák megoldására kell kiterjednie, mint a Líbiában rabszolgaságba taszított szerencsétlenek kiszabadítása, az embercsempész-hálózatok kiiktatása.

A francia Le Figaro napilap Macron egyik kísértetének nevezte a „Francafrique” jelenségét, vagyis azt az ezer szállal kapcsolódó viszonyrendszert, amely a gyarmati múltból következően a mai napig összeköti Franciaországot egykori gyarmataival, de nem választható el mindettől Líbia 2011-es bombázása, a jelenleg is zajló, több országot érintő katonai missziók, valamint a ma is létező francia külbirtokok. Macron első külföldi látogatásának célpontja egyébként épp egy afrikai állam, Mali volt, ahol négyezer francia katona állomásozik, akiknek a feladata az Iszlám Állam hadállásainak felszámolása.

Egy biztos,

Macron azzal az üzenettel érkezett most Afrikába, hogy ő más, mint elődei.

Ennek lényege, hogy véglegesen le akar számolni a felsőbbrendűségét a történelemben mindig is kimutató Franciaország képével, de cserébe aktív részvételt kér az országoktól abban a támogató-felzárkóztató munkában, amelyet Franciaország az Európai Unióval együtt végez. Francia elnöki források szerint viszont nagyon nehéz lesz a mutatvány, mert annyi ígéret után megint csak konstruktív együttműködésre kérni az afrikaiakat nem biztos, hogy jól eladható üzenet. Macronnak még azt is a fejéhez vágták az egyetemi előadása után, hogy

túl kevés a francia egyetemeken tanuló afrikai és túl sok az afrikai missziókban szolgáló francia katona.

A gyarmati múlttal való leszámolás egyrészt tehát szavakban új célok kijelölését jelenti, valamint tételes, gyakorlati lebontását is a gyarmati világ maradványainak. Afrika tizennégy országában százötvenmillió ember még ma is használja azt a francia valutaközösségi frankot, amelynek névértékét a párizsi jegybank garantálja. Az afrikai frank túlélte a francia frank kivonását, bár értelemszerűen az árfolyamát ma már az euróhoz kötik. Maliban Macron arra tett halvány ígéretet, hogy a kolonializmus rossz emlékét is fokozatosan leépíti. Az persze teljesen más kérdés, hogy az öt országban – Mali, Mauritánia, Burkina Faso, Niger és Csád – zajló katonai missziókat majd a jövőben hogyan lehet felszámolni.