Idén februárban egy svéd rendőr, Peter Springare hosszú Facebook-posztban tálalt ki a rendőrség és a bevándorlók közötti állóháborúról, a bevándorlás árnyoldalát elfedő politikai korrektség tarthatatlanságáról. Hamarosan egy kétszázezres rajongói tábor élén találta magát, népszerűségét az se törte meg, hogy Állj ki Peter Springaréért nevű Facebook-oldal időközben elérhetetlenné vált. A negyvenhét szolgálati év után nyugdíjba vonult rendőr olyan témákról kezdett beszélni, amelyek rengeteg embert foglalkoztatnak a skandináv országban. A Rohadtul belefáradtam kezdetű, szigorúan politikaikorrektség-mentes kifakadása angolul itt olvasható.
Nem kellett sok időnek eltelnie, és a három éve indult, irányultságában leginkább az amerikai Breitbart alternatív jobboldali hírportálhoz rokonítható Nyheter Idag (mai hírek) hírportál meghívta publicistának. A híroldal gyakran és részletesen foglalkozik a svéd rendőrség súlyos szakemberhiányával, az őrsök és járőrautók elleni támadásokkal, s ugyanúgy a felszínen tartja a fiatal lányok sérelmére – nem kis részben bevándorlók által – elkövetett zaklatásokat. Egyszóval olyan témákat, amelyek csak a híradók végén szerepelnek, vagy még ott sem. A volt örebrói rendőr továbbra is sokszor mondja el véleményét a világról, most épp a szexuális erőszak áldozatainak oszt tanácsokat.
Chang Frick, a portál alapítója azt mondja, nem igaz, hogy csak ők számolnak be a bevándorlókkal kapcsolatos negatív hírekről, megjelennek a meghatározó, nagy médiumokban is, de nem taglalják annyira részletesen az ügyeket, mint ők. A Wikipédián publikált meghatározás szerint az oldal libertariánus, jobboldali populista, valamint bevándorláskritikus. Chang úgy véli, a kategóriák nem sokat jelentenek, mert mint lapunknak elmondta, Svédországban ha a politikai diskurzusban valaki egy kicsit is konzervatív, azt már nácinak bélyegzik. „A kommunizmusban hatalmas bürokráciát tartottak fenn, hogy kontroll alatt tartsák az embereket. Svédország feltalálta a kommunizmus 2.0-t, és a gondolatainkat akarják ellenőrizni. Természetesen szólásszabadság van, de ha elmondja valaki a véleményét, elvesztheti a munkáját.”
Épp ez történt az egyik külsős szerzőjükkel, a még gyerekkorában szüleivel Csehszlovákiából Svédországba disszidált Katerina Janouch újságíróval, aki főként gyerekkönyveivel vált híressé.
Idén januárban a cseh televízió készített vele interjút, amelyben azt mondta, Svédország belerokkan a bevándorlásba, az emberek nem érzik többé biztonságban magukat hazájukban. Ezután gyorsan rákerült az idegenellenes pecsét, kiadói megszüntették a vele kötött szerződésüket, több könyvesbolt bevonta könyveit. Így lett Janouch rendszeres publicistája a Nyheter Idagnak, és talán nem véletlenül többször írt az „elhallgatás kultúrájáról”, vagyis arról, hogy a svédek nagyon szigorúan őrzik a tabutémáikat, és a véleményformáló média nem nyit meg olyan kérdéseket, mint a bevándorlás negatív oldalai vagy a szegregáció.
Az oldal még mindig nyomoz és új információkkal áll elő abban az adatkiszivárgási ügyben, amelyben több millió svéd állampolgár, valamint titkos katonai adatok kerültek idegen, külföldi magánkezekbe, miután a svéd közlekedési hatóság hatalmas adatbázisok kezelését szervezte ki az IBM-nek. Az informatikai multicég azonban cseh, román és szerb leányvállalatainak adta át a munkát, de ezek az it-adminisztrátorok már nem estek át átvilágításon. A botrány miatt két miniszter is lemondott a nyáron, ám a média hamar túllépett az igencsak jelentős nemzetbiztonsági kockázatot jelentő ügyön. A portál most azzal állt elő, hogy az egyik, néven is nevezett szerb számítógépes szakember tíz évig a szerb légierő informatikusaként dolgozott, és ebben a minőségében oroszokkal is találkozhatott.
Chang Frick és a hírportálba anyagilag beszálló Ilan Sadé egyaránt sokszínű személyiségek. Frick félzsidó európai konzervatívként határozza meg magát, Sadé viszont Izraelben is született. Frick hat éve még a radikális jobboldali, jelenleg a legnagyobb ellenzéki párt, a Svéd Demokraták tagja volt, a jogász-üzletember Sadé azonban 2003 és 2006 között még a szociálliberális Középpárt ifjúsági tagozatának elnökeként gondolta, hogy a politika színterére lép. „Van egy radikális baloldali publicistánk és két muszlim kollégánk is” – folytatja Frick, hozzáfűzve, csupán újságírást művelnek, és arról is beszélnek, amiről a fősodrú média nem. Ezek a cikkek sok kattintást kapnak, az emberek szeretik őket – hangsúlyozza.
