Akadnak még olyan ügyek, amelyekben a királyi família továbbra is konzervatív. A hercegnői cím például csak a királyi vérből származókat illeti meg, így Katalin hivatalosan nem hercegnő, de lánya igen. A nem királyi származású nők a férjük hercegi címéhez kapcsolódóan nevezhetők hercegnének. A trónöröklési sorrendben első helyen álló Károly Wales hercege, így Diánának járt a Wales hercegnéje cím – amelyet válása után is megtarthatott a szabályok szerint –, de hiába nevezték a köznyelvben Diána hercegnőnek, hivatalos eseményen nem lehetett így hívni. Az egyelőre még bizonytalan, hogy Harry mely vidék hercege lesz – szabad még Albany, Connaught, Clarence és Sussex is, utóbbit tartják valószínűnek –, de az biztos, hogy Meghant csak ennek hercegnéjeként nevezhetik majd.
A fenti példa alapvetően kivétel, a házasságokon túl egy másik nagyon fontos területen tettek liberálisnak is nevezett lépést. 2011-ben több pontos is módosították az akkorra már háromszáz éves trónöröklési szabályokat. Ezek eredményeként megszüntették a sorrendben a fiúutódok elsőbbségét, a 2011. október 28-a után született trónörökösöknél már csupán a születés időpontja számít. Korábban csak akkor ülhetett nő a trónra, ha az uralkodónak nem született fiúgyermeke – mint VI. György esetében, így lett lányából II. Erzsébet királynő. A nők egyenjogúsága mellett a vallásszabadság ügyében is lépett egyet előre a királyi család, hiszen egy másik módosítás értelmében visszakerültek a trónöröklési sorrendbe azok a családtagok, akik korábban római katolikus feleséget választottak: George Windsorról és Mihály hercegről van szó.
Az akkori reformok idején, tehát már hat évvel ezelőtt végigfutott a világon, hogy „liberálissá vált a királyi família”, így Meghan Markle beházasodásakor már nem beszélhetünk erről. A brit uralkodócsaládnak egyébként szüksége van a régi szabályok megváltoztatására, annak ellenére is, hogy a konzervatívok sokszor kritizálják emiatt őket. Méghozzá azért, mert a királyi családot sok támadás éri odahaza és a korona más országaiban is.
