A brit királyi család öröklési sorrendjében jelenleg ötödik Harry herceg a hét elején bejelentette, elveszi barátnőjét, Meghan Markle-t. A hír bejelentése óta két témáról szólnak a hírek: arról, hogy pontosan mikor lesz a nász, és mennyibe fog kerülni, valamint a menyasszony származásáról és vallásáról. A színészként és modellként is dolgozó – bár nem kifejezetten ismert – Markle ugyanis fehér apa és fekete anya gyermekeként jött világra a kaliforniai Los Angelesben. Markle ereiben – édesapja révén – ír, holland és angol vér is csörgedezik, a brit bulvárújságírók néhány hónapja azt is kikutatták, hogy egyik ősét nem más fejeztette le, mint VIII. Henrik.
A bulvárlapok egyébként már azt a nőt is megtalálták, aki azt a bulit szervezte, amelyen bemutatták egymásnak a jegyeseket. A harminchat éves Markle ráadásul három évvel idősebb, mint Diána hercegnő második fia, mi több, 2011-ben kötött előző házasságát – amelyet egy zsidó férfival, zsidó szertartás szerint kötött – 2013-ban bontotta fel.
A királyi család legszűkebb köreinek tagjai korábban nem vettek el afroamerikai, elvált, idősebb nőket, ez tény. Ugyanakkor indokolatlanok a nem monarchista körökben gyújtott virtuális örömtüzek, melyekkel a királyi család állítólagos liberálissá válását ünnepelték. Pedig voltak már ennek jelei, nem is kevés.
Az utóbbi évtizedekben például egyre gyakrabban fordult elő, hogy nem királyi vérből házasodtak a família férfi tagjai. Nyolcvan évvel ezelőtt VIII. Eduárd király néhány hónapos uralkodás után amiatt kényszerült lemondani a trónról, mert Wallis Simpson személyében elvált amerikai nőt vett nőül – a történet A király beszéde című amerikai filmből is ismerős lehet. A nyolcvanas-kilencvenes években a királyi család kevésbé fontos tagjai után II. Erzsébet fia, Károly herceg választott nemes, de nem királyi famíliából származó feleséget. Diana Spencer beházasodása a királyi családba komoly vitákat generált akkor. Károly herceg mindkét fia, Vilmos és Harry is hasonlóan választott, előbbi Katalin hercegné személyében nem nemesi származású nőt vett el, Harry pedig Meghan Markle-lal tervezi leélni életét. Ám e döntések már csak marginális csoportok ellenkezését váltották és váltják ki.
Akadnak még olyan ügyek, amelyekben a királyi família továbbra is konzervatív. A hercegnői cím például csak a királyi vérből származókat illeti meg, így Katalin hivatalosan nem hercegnő, de lánya igen. A nem királyi származású nők a férjük hercegi címéhez kapcsolódóan nevezhetők hercegnének. A trónöröklési sorrendben első helyen álló Károly Wales hercege, így Diánának járt a Wales hercegnéje cím – amelyet válása után is megtarthatott a szabályok szerint –, de hiába nevezték a köznyelvben Diána hercegnőnek, hivatalos eseményen nem lehetett így hívni. Az egyelőre még bizonytalan, hogy Harry mely vidék hercege lesz – szabad még Albany, Connaught, Clarence és Sussex is, utóbbit tartják valószínűnek –, de az biztos, hogy Meghant csak ennek hercegnéjeként nevezhetik majd.
A fenti példa alapvetően kivétel, a házasságokon túl egy másik nagyon fontos területen tettek liberálisnak is nevezett lépést. 2011-ben több pontos is módosították az akkorra már háromszáz éves trónöröklési szabályokat. Ezek eredményeként megszüntették a sorrendben a fiúutódok elsőbbségét, a 2011. október 28-a után született trónörökösöknél már csupán a születés időpontja számít. Korábban csak akkor ülhetett nő a trónra, ha az uralkodónak nem született fiúgyermeke – mint VI. György esetében, így lett lányából II. Erzsébet királynő. A nők egyenjogúsága mellett a vallásszabadság ügyében is lépett egyet előre a királyi család, hiszen egy másik módosítás értelmében visszakerültek a trónöröklési sorrendbe azok a családtagok, akik korábban római katolikus feleséget választottak: George Windsorról és Mihály hercegről van szó.
Az akkori reformok idején, tehát már hat évvel ezelőtt végigfutott a világon, hogy „liberálissá vált a királyi família”, így Meghan Markle beházasodásakor már nem beszélhetünk erről. A brit uralkodócsaládnak egyébként szüksége van a régi szabályok megváltoztatására, annak ellenére is, hogy a konzervatívok sokszor kritizálják emiatt őket. Méghozzá azért, mert a királyi családot sok támadás éri odahaza és a korona más országaiban is.
Már Nagy-Britanniában is akadnak olyan hangok, amelyek a királyi családtól való megszabadulást zengik, és hosszú távon az sem elképzelhetetlen, hogy Ausztrália és Új-Zéland is köztársasággá válik. Igaz, utóbbi nemrég megválasztott munkáspárti kormányfője, Jacinda Ardern a minap kijelentette, az államforma megváltoztatása egyelőre nem időszerű. Mindenesetre a királyi családnak jól jönnek az afféle népszerűségépítő lépések, mint amilyen Vilmos és Katalin házassága, majd gyermekeik születése volt, valamint Harry és az elvált afroamerikai-zsidó-ír Meghan Markle tavasszal várható egybekelése.
