„A régi tagállamok viszont természetesnek veszik, hogy felelősségük a gyarmatosításért, a földrész fejletlenségéért az újakra is átruházódik”
– véli az Afrika-szakértő. Hozzátette: sosem tudta eldönteni az EU, hogy üzleti vállalkozás vagy a lelkiismeretének gyógyítása folyik Afrikában, emiatt aztán Kína, India, sőt már Brazília és az Egyesült Államok is komoly gazdasági befolyást szerzett a kontinensen. Búr Gábor fölhívta a figyelmet arra, hogy az Afrikának szánt fejlesztési pénzek elosztása sem működik jól, hiszen olyan, mint ha „a gazdag országok szegényei fizetnének a szegény országok gazdagjainak”.
A szakember is osztja azt a nézetet, hogy migrációs áradat indulhat meg Európa felé a szubszaharai Afrikából, elsősorban a népességrobbanás miatt, amit ráadásul súlyosbít a vízhiány, a globális felmelegedés. „Az is nyilvánvaló, hogy ez sem az Egyesült Államokat, sem Kínát, sem más régiót nem érint úgy, mint Európát” – mutatott rá Búr Gábor. Úgy látja ugyanakkor, hogy menet közben már nincs értelme kerítéseket építeni:
vagy a kiindulási pontnál állítják meg a migránsokat, vagy „a közlekedőedények törvénye alapján” az akadályokat meg fogják kerülni.
„Vagy az történik, amit saját szememmel láttam Ceutában, Marokkó és a spanyol enklávé határában: hogy a nyugat-afrikaiak öt helyen támadták a kivonuló csendőröket, a hatodikon pedig átmásztak. Pedig ott a magyar kerítésnél jóval komolyabb a határvédelem” – festett borús képet. Az Afrika-szakértő ugyanakkor sietett megnyugtatni, a tömeges migráció egyelőre nem indult meg.
