Mindig ez van Brüsszelben, amikor két afrikai csapat játszik, ez így nem mehet tovább – így fakadt ki Jan Jambon belga belügyminiszter, miután szombat este marokkói származású, randalírozó fiatalok szétverték a belváros egy részét. Marokkó 2-0-ra megverte Elefántcsontpartot, ezzel 1998 óta először kvalifikálta magát a labdarúgó-világbajnokságra. A meccs után két-háromezren gyűltek össze a brüsszeli tőzsdepalota előtt, ott, ahol a legtöbb spontán vagy szervezett demonstráció kezdődik vagy végződik a belga fővárosban. Kivált közülük egy körülbelül 300 fős tömeg, amelynek tagjai módszeres pusztításba fogtak. Közlekedési jelzőlámpákat döntöttek ki, kirakatokat zúztak be, boltokat fosztottak ki, bankjegy-automatát rongáltak meg, kukákat borítottak fel, autók szélvédőjét törték be, két járművet fel is gyújtottak.
A tüzet oltani érkező tűzoltókat is megtámadták, a járműnek és legénységének menekülnie kellett. A tűzoltóautó ablakát betörték, a visszapillantót letörték, az ajtót kinyitották, és ütötték a bent ülőket. Egy szakszervezeti vezető szerint őket tüzet oltani képezték ki, nem erre, ráadásul a rendőrök nem is védték meg őket. Az esettel kapcsolatban a rendőrség rendkívül sok bírálatot kapott, a belügyminiszter vizsgálatot is elrendelt. Ugyanakkor az utcai harcok 23 sérültje közül 22 rendőr volt. A hatóságok két vízágyút is bevetettek, ezenkívül paprikaspray-t használtak, bár állításuk szerint gumilövedékes fegyverük is volt, csak az engedély hiányzott a használatához. Eddig nem gyanúsítottak meg senkit. Azt mondják, a térfigyelő kamerák felvételeit kell még elemezni, de a lakosság segítségét is kérik. Egyetlen nap alatt 160 fotó és videó érkezett a rendőrség e-mail-címére a szombat esti eseményekkel kapcsolatban. A vandalizmust követő napon könnyeivel küszködő flamand bútorbolt-tulajdonos és dühös kebabárus egyaránt felháborodottan kommentálta az eseményeket és sorolta veszteségeit.
Az ügy nagy belpolitikai vihart váltott ki. Belgiumban körülbelül 430 ezer marokkói származású él, sokan másod- vagy harmadgenerációsak. Európa legnagyobb marokkói közössége él itt, ötven százalékuk brüsszeli lakos. A randalírozást eltérő hevességgel ítélték el a politikusok, azonban általában nem származási alapon, hanem életkor szerint fogalmaztak meg kritikákat. A tömegben ugyanis csak fiatal fiúkat, férfiakat lehetett látni, ezért a belga oktatási rendszert is érték bírálatok. A belügyminiszter arról beszélt, hogy „az együttélés megköveteli a tiszteletet”, és hozzátette, hogy ha valakik ennyire nem becsülik az országot, ahol élnek, akkor ott valami nagy baj van az oktatással.
A vandalizmus másnapján civil szervezetek és szakszervezetek demonstrációt hirdettek a kormány szigorú migrációs politikája ellen. Többek között azt mondták, hogy egy papírokkal nem rendelkező munkavállalónak is ugyanannyi joga van a dolgozni, mint bárkinek. Ezen kifakadt a belga migrációs államtitkár: Theo Francken azt mondta, ezek az emberek nem ezen a bolygón élnek, különben nem hasonlítanának össze egy dokumentumok nélküli embert például egy keményen dolgozó kelet-európai kamionsofőrrel.
A szombat esti eseményeket még elemzik, de a hatóságok határozott válaszokat ígértek. Ugyanakkor a rendőrségi szóvivő elismerte, hogy váratlanul érte őket a támadások intenzitása, s úgy tűnik, erre fel kell készülni a jövőben is. Valóban: a belga hatóságoknak nem árt forgatókönyvet készíteniük arra az esetre, ha jövőre Oroszországban egymás ellen játszik Marokkó és Belgium.
