Lassan, de biztosan közeledik a 2019-es európai parlamenti választás, és itt tornyosul a kérdés, hogy az európai integrációt, a közösségi politikát és egyáltalán az EU jövőjét és feladatát alapvetően más szemszögből látó elitellenes, populista pártok mennyire fogják átrendezni a 751 fős uniós parlamenti patkót. Az eddig kizárólag a szorosabb integráció irányában kikövezett, megkérdőjelezhetetlennek tartott európai projekt hatalmas pofonokat kapott az elmúlt néhány évben a választópolgároktól. Tényezővé váltak olyan pártok, mint az olasz Öt Csillag Mozgalom vagy a német Alternatíva Németországnak. Marine Le Pen sem szomorkodhat annyira, sosem látott mennyiségben szavaztak a francia Nemzeti Frontra az emberek, a Szabadságpárt pedig a második legerősebb erő Hollandiában. Csehországot egy eurokritikus milliárdos vezeti, az osztrák kancellár pedig nemes egyszerűséggel berekesztette a Willkommenskulturt. Közép-Európa már régen gyanús térséggé vált, a magyar és a lengyel kormány zászlóvivői az uniókritikusoknak. Mindezek tetejében megtörtént a brexit, tizenhétmillióan írásban deklarálták, hogy nem kérnek a közös európai jövőből. Az is híven jelzi, hogy a politikai paletta változóban van, hogy Franciaországban a semmiből volt képes kormányra emelkedni egy centrista erő, zárójelbe téve a bal-jobb felosztást, és Ausztriában is borult a papírforma, nem folytatódik a megszokott nagykoalíció.
Az Európai Parlament ezért reklámkampánnyal számolna le az euroszkepticizmussal, ennek során
az EU-val alapvetően elégedett, de politikailag inaktív polgárokat szólítaná meg,
tőlük remélve, hogy ellenpólusa lesznek az euroszkeptikusok táborának. A feladat elég nagy, a választói hajlandóság két évtizede csökken, egyre nehezebb az urnák elé rángatni az embereket. Míg 1994-ben az akkori 12 tagú Európai Közösségben az emberek 56, 2004-ben már csak 45,5 százaléka szavazott EP-képviselőre. A jelenlegi EP-képviselőket az uniós polgárok 43 százaléka szavazta meg, a magyarok három és nyolc éve is lefelé húzták a statisztikát 36 és 38 százalékkal.
A hétfőn nyilvánosság elé kerülő, a Politico brüsszeli hírportál munkatársai által látott kampányterv máris élénk visszhangot váltott ki egyes képviselőkből, míg a tervezet megalkotója, a néppárti Klaus Welle szerint az alacsony részvétel kizárólag az euroszkeptikus pártoknak kedvez, ezért kell a figyelmet a mérsékelt pártokra irányítani. Egy kisebb, eurokritikus frakcióban dolgozó politikus, a svéd Peter Lundgren szerint viszont ez az egész nem más, mint közpénzen támogatott ingyenreklám a föderalistáknak, amellyel újságírókat vesznek rá arra, hogy kedvező fényben írjanak az EU-ról.
Szakértők egységesek abban, hogy a brexitnépszavazás is más eredménnyel zárult volna, ha az Európában való szabad mozgást egyértelműnek tartó fiatalabb generáció tagjai közül magasabb arányban mondanak véleményt Nagy-Britannia tagságáról, így érthető, hogy az integráció elmélyítésén dolgozó európai elit érdeke is az, hogy őket szavazásra bírja. Kérdés, az EP ezen lépése milyen akcióra fogja késztetni az ötszázmilliós EU lázadóbb részét.
