Ahogy csendesedik a helyzet Szíriában, egyre több figyelem irányul Közép-Ázsiára. E régióból érkezett s üzbég nemzetiségű volt a szentpétervári metróban robbantó terrorista, az újévkor Isztambulban mészárlást rendező merénylő és most a New York-i támadó is. Sokak szerint Közép-Ázsia válik a terroristák egyik fő bázisává, ha az Iszlám Állam szétverése után visszatérnek hazájukba az innen érkezett harcosok. Az iszlám faktor a volt szovjet Közép-Ázsia utódállamai közül a legerőteljesebben Üzbegisztánban van jelen, így aztán nem igazán meglepő a pár éve a vízumlottó révén Amerikába érkezett Szajfullo Szaipov radikalizálódása sem.
Munkanélküliség, korrupció, kemény diktatúra. A Szovjetunió felbomlása után függetlenné vált Üzbegisztán mindennapjait e három dolog szövi át már több mint negyedszázada. A nyomor és a megtorlások elől menekülve üzbégek milliói kerestek munkát az elmúlt húsz évben Oroszországban. A tavaly elhunyt vaskezű államfő, Iszlam Karimov hálátlanoknak és lustáknak nevezte ezeket a migránsokat, s ugyanúgy potenciális veszélyként kezelte őket, mint az iszlám vallást. A hitéletet a hatalom szigorú ellenőrzés alatt tartotta. A televízióban tilos volt kiejteni Allah nevét, a mecseteken kívül imádkozókat pedig letartóztatták.
Sőt, vallási fanatikusoknak bélyegeztek minden ellenzékit is, összekapcsolva így a hatalommal szembeni elégedetlenséget és az iszlámot. Amerika a terrorizmus elleni harc hevében értékelte ezt a keménységet, figyelmen kívül hagyva, hogy a mélyszegénység mellett éppen a rendszer könyörtelensége termeli ki a radikálisokat. Ráadásul a vallás lefojtása miatt az üzbégek többsége nagyon szerény ismeretekkel rendelkezik az iszlámról, ezért „könnyű vad” a toborzóknak. Ezért aztán a régióból a legnagyobb számban üzbégek harcolnak az Iszlám Államért, de mint Szaipov példája is mutatja, az iszlamisták vadásznak a „sebezhető” üzbégekre külföldön is.
Az üzbég hatalom politikájának kudarcát jól mutatja, hogy a három ország, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán területén fekvő Fergána-völgy az iszlám radikálisok térségbeli fellegvára, amelynek a tálibok bukása után a szélsőséges mozgalmak rejtekhelyeként különösen megnőtt a szerepe. A medence a régió „lőporos hordója” volt és maradt máig is. Ez az etnikai szempontból is robbanásveszélyes terület ráadásul Üzbegisztán legszegényebb része, ami tovább növeli a feszültséget. Innen indítja akcióit az Üzbegisztán Iszlám Mozgalma nevű fegyveres szervezet, s itt húzza meg magát az iszlám állam kikiáltását célul kitűző Akramija, valamint a nála is szélsőségesebb Hizb ut-Tahrir is.
