’68-ig vagy a harmincas évekig menne vissza az AfD?

Az Alternatíva Németországnak előretörését elemzi a helyi zsidó közösség: a pártban vannak polgári elemek, de ők is radikalizálódnak a szélsőjobb nyomása alatt.

(Frankfurt)

Főleg orosz és német ajkú zsidók elé lépett ki a napokban a frankfurti zsidó hitközség egyik vezetője, Marc Grünbaum, aki nagyon sötét jövőt vázolt fel az Alternatíva Németországnak (AfD) megjelenése miatt. Szerinte újra a harmincas évek zsidóüldözései jöhetnek. A pódiumon helyet foglaló vendégek, akiket Daniel Cohn-Bendit egykori zöldpárti politikus faggatott az AfD-ről, már differenciáltabb képet adtak. A kérdésre, hogy mi is az AfD, Justus Bender, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) újságírója felvázolta a párt mögötti szellemi erőteret, amely mindig is jelen volt a német közéletben. „Ellenforradalmat akarnak, a hatvannyolcas forradalom előtti világot akarja visszahozni az AfD” – fogalmazott arra utalva, hogy az AfD-n belüli ideológiai különbségek abban mutatkoznak meg, csak az ötvenes évekig vagy egészen a harmincas évekig görgetnék vissza az időt.

Abban, hogy az AfD gondolatisága egyáltalán nem újszerű, egyetértett Cohn-Bendit is, aki éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy számos egykori kereszténydemokrata (CDU) vagy liberális (FDP) szimpatizáns ment át az új jobboldali párthoz. Ezt Hans-Ulrich Rülke, a liberálisok baden-württembergi frakcióvezetője is megerősítette. Szerinte az AfD-ben vannak ma is még polgári elemek, de ők is folyamatosan radikalizálódnak, ugyanis a párton belül már rég a szélsőjobboldali tábor a hangadó.

Sergey Lagodinsky, a Zöldekhez közelálló Heinrich Böll Alapítvány orosz zsidó származású munkatársa az AfD-t egyszerűen úgy jellemezte, hogy „egy tipikus kelet-európai párt”. Szerinte az AfD sokkal inkább hasonlít a kelet-európai nacionalistákra, mint a nyugat-európai populistákra. A publicista szerint a nyugatnémet közélet csak most döbbent rá arra, hogy az újraegyesüléssel egykoron „egy szelet Kelet-Európát kaptak”. Az egykori NDK területén nem ment végbe a múltfeldolgozás, alig él külföldi, a társadalmat a nacionalista szemléletmód jobban áthatja. Lagodinksy arra is emlékeztetett, hogy az AfD a németországi orosz ajkú zsidók között, akik csak putyinista médiát fogyasztanak, kimagaslóan népszerű.

Az AfD sikeréért a zöldpárti publicista Angela Merkelt is felelőssé tette. A CDU/CSU-t ugyanis annyira betolta középre, hogy azon szélsőjobbos szavazókat, akiket korábban integrálni és lecsendesíteni tudott, egyszerűen elveszítette. Az FDP-s Rülke szerint is éppen ezért most az a feladat, hogy a polgári pártok visszahozzák a szélsőjobbot. Az FDP ezért képvisel keményebb álláspontot a menekültkérdésben. Cohn-Bendit szerint azonban ezzel csak szalonképessé teszik az AfD témáit. A volt zöldpárti politikus szerint a humanitárius menekültpolitikát akkor is meg kell valósítani, ha a többség nem támogatja: „A zsidókat se akarta senki befogadni a második világháború előtt, minden társadalom, minden korban többségében menekültellenes – de ettől még nem nekik van igazuk, hanem akik a befogadás mellett vannak”.

A liberális Rülke szerint viszont egy demokráciában a többséghez kell igazodni. Ő úgy véli, ma az a kérdés, az FDP és a CDU/CSU ad-e újra otthont a szélsőjobbnak is akár, vagy azok önálló erőként szerveződnek meg. Mindazonáltal a liberális politikus azzal számol, hogy az AfD belső vitái miatt hamarosan szétesik. Ebben azonban a vita többi résztvevője nem értett vele egyet.