’68-ig vagy a harmincas évekig menne vissza az AfD?

Az Alternatíva Németországnak előretörését elemzi a helyi zsidó közösség: a pártban vannak polgári elemek, de ők is radikalizálódnak a szélsőjobb nyomása alatt.

Techet Péter
2017. 12. 05. 10:30
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Frankfurt)

Főleg orosz és német ajkú zsidók elé lépett ki a napokban a frankfurti zsidó hitközség egyik vezetője, Marc Grünbaum, aki nagyon sötét jövőt vázolt fel az Alternatíva Németországnak (AfD) megjelenése miatt. Szerinte újra a harmincas évek zsidóüldözései jöhetnek. A pódiumon helyet foglaló vendégek, akiket Daniel Cohn-Bendit egykori zöldpárti politikus faggatott az AfD-ről, már differenciáltabb képet adtak. A kérdésre, hogy mi is az AfD, Justus Bender, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) újságírója felvázolta a párt mögötti szellemi erőteret, amely mindig is jelen volt a német közéletben. „Ellenforradalmat akarnak, a hatvannyolcas forradalom előtti világot akarja visszahozni az AfD” – fogalmazott arra utalva, hogy az AfD-n belüli ideológiai különbségek abban mutatkoznak meg, csak az ötvenes évekig vagy egészen a harmincas évekig görgetnék vissza az időt.

Abban, hogy az AfD gondolatisága egyáltalán nem újszerű, egyetértett Cohn-Bendit is, aki éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy számos egykori kereszténydemokrata (CDU) vagy liberális (FDP) szimpatizáns ment át az új jobboldali párthoz. Ezt Hans-Ulrich Rülke, a liberálisok baden-württembergi frakcióvezetője is megerősítette. Szerinte az AfD-ben vannak ma is még polgári elemek, de ők is folyamatosan radikalizálódnak, ugyanis a párton belül már rég a szélsőjobboldali tábor a hangadó.

Sergey Lagodinsky, a Zöldekhez közelálló Heinrich Böll Alapítvány orosz zsidó származású munkatársa az AfD-t egyszerűen úgy jellemezte, hogy „egy tipikus kelet-európai párt”. Szerinte az AfD sokkal inkább hasonlít a kelet-európai nacionalistákra, mint a nyugat-európai populistákra. A publicista szerint a nyugatnémet közélet csak most döbbent rá arra, hogy az újraegyesüléssel egykoron „egy szelet Kelet-Európát kaptak”. Az egykori NDK területén nem ment végbe a múltfeldolgozás, alig él külföldi, a társadalmat a nacionalista szemléletmód jobban áthatja. Lagodinksy arra is emlékeztetett, hogy az AfD a németországi orosz ajkú zsidók között, akik csak putyinista médiát fogyasztanak, kimagaslóan népszerű.

Az AfD sikeréért a zöldpárti publicista Angela Merkelt is felelőssé tette. A CDU/CSU-t ugyanis annyira betolta középre, hogy azon szélsőjobbos szavazókat, akiket korábban integrálni és lecsendesíteni tudott, egyszerűen elveszítette. Az FDP-s Rülke szerint is éppen ezért most az a feladat, hogy a polgári pártok visszahozzák a szélsőjobbot. Az FDP ezért képvisel keményebb álláspontot a menekültkérdésben. Cohn-Bendit szerint azonban ezzel csak szalonképessé teszik az AfD témáit. A volt zöldpárti politikus szerint a humanitárius menekültpolitikát akkor is meg kell valósítani, ha a többség nem támogatja: „A zsidókat se akarta senki befogadni a második világháború előtt, minden társadalom, minden korban többségében menekültellenes – de ettől még nem nekik van igazuk, hanem akik a befogadás mellett vannak”.

A liberális Rülke szerint viszont egy demokráciában a többséghez kell igazodni. Ő úgy véli, ma az a kérdés, az FDP és a CDU/CSU ad-e újra otthont a szélsőjobbnak is akár, vagy azok önálló erőként szerveződnek meg. Mindazonáltal a liberális politikus azzal számol, hogy az AfD belső vitái miatt hamarosan szétesik. Ebben azonban a vita többi résztvevője nem értett vele egyet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.