A spanyol nagykövet nem tud „Soros-tervről”

José Ángel López Jorrín szerint Madrid bármiről hajlandó volt tárgyalni a katalánokkal, kivéve a függetlenséget.

– Mariano Rajoy hol egyetért az alkotmány módosításával, hogy rendezze a katalán kérdést, hol visszatáncol. Miért változtatja álláspontját ilyen gyakran?
– Ahogy az előbb említettem, a miniszterelnök elfogadta, hogy együtt dolgozik majd az alsóház többi pártjával az új területi modellen anélkül, hogy előre meghatározná ennek a közös munkának a végeredményét. Tudomásom szerint sosem ellenzett ilyen lehetőséget. Az alkotmány módosítása igen fontos és kényes döntés, amely megköveteli, hogy tárgyaljon egymással az összes politikai erő, és a szavazópolgárok is jóváhagyják. Éppen a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) javaslatára alakult meg a parlamentben egy bizottság, amely tanulmányozhatja ezt a lehetőséget. Sőt, a Néppárt (PP) abba is belement, hogy a PSOE egyik tagja legyen az elnöke.

– A függetlenségpárti Katalónia minél több migránst akar, Madrid viszont nem. Soros György a spanyol belpolitikára is hatással van?
– A madridi kormány folyamatosan hangoztatta megegyezési készségét az EU tagállamaival kötött megállapodások ügyében, hogy enyhíteni lehessen a menekültválságot. Sok éve együtt dolgozik azokkal az országokkal, ahonnan a nem hagyományos bevándorlók érkeznek, és amelyeken csak átutaznak. Az együttműködés célja, hogy megkönnyítsék az észszerű migránsmozgást, és segítsék azoknak az országoknak a fejlődését, ahonnan elindultak ezek a bevándorlók, továbbá megkönnyítsék az érkezőknek a spanyol társadalomba való beilleszkedését is. Napjainkban elismerést kapunk Európától a vándorlás mozgásait kezelő rendszer jó működéséért, amely mintául szolgál máshol is, hogy így kezeljék ezt a jelenséget a Földközi-tenger középső és keleti medencéjében is. Végeredményben nem lehet azt állítani, hogy Spanyolország és kormánya ellenezné a bevándorlást, inkább a rendezett és törvényes körülmények közötti befogadás híve. Ami pedig Soros Györgyöt illeti, mi nem tudunk semmilyen Soros-tervről, legalábbis abban az értelemben, hogy bevándorlókat hozna Spanyolországba.

– A közismerten katalán függetlenségpárti Pep Guardiola szeptember végén is azt nyilatkozta, hogy adott esetben el tudja magát képzelni a spanyol válogatott szövetségi kapitányának. Ön szerint megtörténhet?
– Nehéz válaszolni erre a kérdésre. Csodáljuk Guardiola urat, a nagy játékost és szakvezetőt. Nem akármilyen sikereket ért el a Barcelonával, a Bayernnel, és most a Manchester Cityvel, amellyel húsz mérkőzés óta veretlen. Én is hallottam, amit Pep Guardiola mondott, hogy elgondolkozott a spanyol válogatott irányításának lehetőségén. De azt is hallottam tegnap vagy tegnapelőtt, hogy politikai pályára lép, ha befejezi edzői pályafutását a Cityben. Ezért ebből a szempontból inkább az a valószínű, hogy valamelyik politikai pártban látjuk viszont Guardiolát, és nem egy másik klub vagy a spanyol válogatott élén. Guardiola nagyon sikeres edző, és elért eredményeit az egész világon elismerik, de attól tartok, hogy nem én vagyok a legmegfelelőbb ember, aki meg tudja mondani, milyen lehetőségei vannak a nemzeti válogatott szakvezetésére.

– Az Adidas olyan mezt tervezett a spanyol válogatottnak, amelyben a köztársasági színek szerepelnek, holott az ország államformája az alkotmányos királyság
– Sok vitát gerjesztett ez a mez. Szerintem a spanyol nemzeti válogatott mezében nincsenek köztársasági színek. Amennyire tudom, az ön által említett mezen a vörös, a sárga és a kék szerepel. A kék szín hagyományosan a nemzeti válogatott mezének színe. A második köztársaság zászlajában nem kék, hanem bíborszín van, és ilyen ezen a mezen nem látható. A La Roja mezének színe hagyományosan vörös, a nadrág kék, a sportszár pedig fekete. Most megpróbálták egy sávban egyesíteni a három színt két sorban úgy, hogy a vörös a domináns. Lehet, hogy valaki össze tudja keverni a piros-kék színt és a bíbort, de nem ez volt a szándék, és nem is ez a szín került fel rá.

– A berlini fal leomlása, és a szovjet tábor szétesése után a volt szocialista államok követendő példaként tekintettek Spanyolországra, ahol békésen zajlott a diktatúrából a demokráciába való átmenet. Spanyolország mit tanult térségünk elmúlt huszonhét évéből és a korábbi előtörténetből?
– Spanyolországban a demokratikus átmenet idején az ország vezetői azon igyekeztek, hogy előrenézzenek, és szilárd demokratikus rendszert építsenek, nem akartak a visszavágás és a revizionizmus hibájába esni. A berlini fal leomlása, és a Szovjetunió felbomlása után véleményem szerint Európának ugyanezt a folyamatot ajánlották fel: az együttélés rendszerének építését a demokratikus szabadságjogok keretei között. A demokrácia új megerősítése ugyanis a diktatúrák és más totalitárius rezsimek elutasításával jár együtt. De ez olyan feladat, amely minden európaitól mindennapos erőfeszítést vár el. Szerintem az a fő tanulság, hogy naponta kell megküzdeni a demokráciáért és a szabadságért, és közben vigyázni is kell rá.

– Egy éve a brit állam uniós távozásának közelsége miatt nagyon felértékelődött Spanyolország szerepe Németország szemében. Spanyolország miben, hogyan tudja majd pótolni Nagy-Britanniát?
– Spanyolország nem akar Nagy-Britannia helyébe lépni, minden tagállam a maga adottságaival és lehetőségeivel segíti az Európai Uniót. Nagy-Britannia már belépése óta sokban hozzájárult az EU erősítéséhez. Kilépése nagy veszteség, sajnáljuk is; de ez a brit nép döntése, amelyet tiszteletben tartunk. Most a jövőre kell gondolnunk, és a spanyol kormány szerint ki kell használni ezt a momentumot, hogy új lendületet adjunk az európai integrációnak a még több Európa elérése érdekében. Néhány hónapja még huszonnyolc tagállam építette az Európai Uniót, hamarosan csak huszonhét.