Egyelőre nem tudni pontosan, hogy a néhai előd, a 2013 márciusában elhunyt radikálisbal-oldali népvezér, Hugo Chávez hívei miért kerültek szembe a kubai kommunista vonalat lelkesen követő Maduróval. Az elnök ugyanis sorra távolítja el Chávez híveit a fontos posztokból. Rafael Ramírez példája lehet az egyik magyarázat. Ő Chávez idején az energiaügyeket irányította, tíz évig állt a valaha sokkal szebb napokat látott PDVSA olajóriás élén, legutóbb pedig ENSZ-nagykövet volt. Elmozdítása egyik okaként a hivatalos magyarázat is azt említette, hogy bírálta Madurót. Az elnök nem tűri a kritikát, Ramírez ezért kellett lemondjon két héttel ezelőtt, sőt, távollétében eljárás is indult ellene korrupció vádjával.
Maduro háromból két fronton egyébként jól áll: a hivatalos és a belső ellenzékkel szembeni küzdelemben. Ma a korábbinál is megosztottabb az ellenzék, hiszen több párt nem is vett részt a december 10-én tartott helyhatósági választásokon. Erről persze Maduro tehet, ezen pártok vezetőinek egy része vagy börtönben van, vagy külföldre menekült. Az Európai Parlament a múlt héten szerdán adta át a még októberben a venezuelai ellenzéknek ítélt Szaharov-díjat, amit az emberi jogok védelméért és a gondolatok szabadságáért alapítottak 1988-ban. Jövőre elnökválasztások lesznek, és mivel Maduro nyeregben érzi magát, a szocialista párt (PSUV) számára roppant kedvező helyhatósági választások után közölte, hogy nem hagyja majd indulni az ellenzék jelöltjeit. Maduro most orosz és kínai segítséget vesz igénybe a harmadik és sokkal nagyobb próbatételhez, a gazdasági és pénzügyi nehézségek leküzdéséhez. Ez sokkal nehezebb meccsnek ígérkezik, és nem biztos, hogy ő nyer.
