Ha évekbe és politikai krízisekbe került is, de 2017 végére az Európai Unió tagállamai végre közös nevezőre jutottak abban, hogy jelentős haderőfejlesztést hajtsanak végre a következő években. Az úgynevezett állandó strukturált együttműködésben (PESCO) huszonöt tagállam vesz részt: a távozó britek értelemszerűen kimaradnak, a dán kormány élt a csatlakozási szerződésben rögzített kimaradási jogával, Málta pedig jelezte, hogy nem érdekli a kezdeményezés.
A brit kilépés az egyik tényezője volt a közös szándék megszületésének: az EU először a Krím 2014-es orosz megszállásakor döbbent rá, hogy katonailag mennyire nem tényező a nemzetközi politikában, az akkori sokk mellé adódott Donald Trump megválasztása és az európai vezetőkben ideges hangulatot okozó nyilatkozatai arról, miszerint a jövőben nem fogadja el azt a felállást, hogy a NATO-ban gyakorlatilag csak az Egyesült Államok költ megfelelő módon védelemre, az európai tagállamok jó része (köztük Magyarország is) hosszú évek óta figyelmen kívül hagyja, hogy elvileg a nemzeti összterméke két százalékát védelemre kellene költenie. Végül a még mindig a legjelentősebb védelmi költségvetéssel bíró Nagy-Britannia távozása döbbentett rá mindenkit, hogy tényleg lépni kell.
„A biztonság hiánya ismét az egyik legfontosabb politikai üggyé vált Európában” – nyilatkozta a Politico című brüsszeli lapnak Nathalie Tocci, az EU külügyi főbiztosa, Federica Mogherini biztonságpolitikai tanácsadója. Ez a hidegháború óta először immár a költségvetési számokban is megmutatkozik: első lépésben 5,5 milliárd euróval létrehozták az Európai Védelmi Alapot, és a tagállamok nagy része valóban ambiciózus programokat fogadott el. A német kormány például 2020-ra 53 százalékkal akar többet költeni a Bundeswehr felszerelésére, mint 2016-ban. A McKinsey elemzőintézet szerint a jelenlegi vállalások alapján 2024-re a jelenleginél 97 milliárd euróval több jut majd az EU-ban haderőfejlesztésre.
A reformtervek között van olyan, ami pénzbe nem is kerülne, „csak” jogszabályalkotásba. Elsősorban az úgynevezett katonai Schengent szokták említeni példaként erre, vagyis azt a törekvést, hogy a védelmi erők ugyanúgy szabadon mozoghassanak az EU-n belül, mint az a schengeni övezetben megvalósult (igaz, éppen komoly válságban van a menekültkrízis kezdete óta), jelenleg ugyanis egy-egy alakulat mozgatása több határon keresztül olykor hetekig tartó adminisztratív procedúrát igényel.
A tizenhét említett közös vállalás nagy része fejlesztés, ilyen például az Airbus, a Dassault Aviation és az olasz Leonardo hadiipari vállalat által közösen fejlesztett Eurodrone vagy a francia–német közös vállalás egy új vadászgép kifejlesztésére. Igaz, van „elrettentő példa is”, az Airbus A400M típusjelű katonai szállítógépének fejlesztése 2003 óta tart, a Politico szerint a költségek eddig 20 milliárd eurót tettek ki, és az európai védelmi vezetők egyre idegesebbek a drága és elhúzódó program miatt.
Mint egy kormányzati forrásunktól megtudtuk, Magyarország is több területen vehet részt a közös programokban. A „katonai Schengen” egyik fő lobbistái vagyunk már régóta, ezenkívül német vezetéssel létrejöhet egy közös európai egészségügyi alakulat, amelyhez szintén felajánlottuk a saját tapasztalatainkat. Mivel a magyar haderő nagy része fejlesztésre szorul, értelemszerűen a minket érintő programok iránt is érdeklődés mutatkozik. Szlovákia felajánlotta például, hogy a Zuzana nevű tüzérségi rendszerét továbbfejleszti összeurópai hasznosításra, ez iránt szintén van magyar érdeklődés, csakúgy, mint egy olasz fejlesztésben megvalósuló, páncélozott harci jármű iránt.
