EU-csúcs: elkerülték a belebegtetett magyar vétót

Nem puhulnak az álláspontok, de ha többségi szavazásra kerül a sor, a visegrádiak borítékolhatóan alulmaradnak.

„Nem sikerült leküzdeni a visegrádi országok ellenállását a kötelező kvóták kapcsán” – ezt mondta Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök kevesebb mint 24 órával azt követően, hogy Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország együttesen 35 millió eurót ajánlott fel a líbiai határvédelem megerősítésére. Az észak-afrikai ország hatóságaival az olaszok próbálnak együttműködni, pénzzel, eszközökkel támogatják a kormányerőket, akik egyrészt déli határaikat erősítik meg, másrészt megakadályozzák, hogy az emberekkel teli csónakok útnak induljanak Olaszország felé. Emiatt érezhetően csökkent a migrációs nyomás, ugyanakkor jogvédő szervezetek embertelen körülményekről, rabszolga-kereskedelemről, kínzásokról számolnak be.

Orbán Viktor, a V4-ek soros elnökégét ellátó miniszterelnök és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke közös nyilatkozatban jelentették be a kezdeményezést, ahol Juncker „jó barátomként” említette Orbánt. A magyar miniszterelnök – aki ezen az uniós csúcson sem tartott sajtótájékoztatót, ehelyett Facebook-posztokban értékelte az európai folyamatokat – azt mondta, hogy pontozásos győzelmet arattak ezen a napon. Később is háborús nyelvezetet használt, és elégedett volt amiatt, hogy sikerült megőrizni a hadállásokat. Az előbb említett Gentiloni mellett nagyon sok államvezető nyilatkozott hasonlóan, amikor azt mondták, hogy a pénz felajánlása nemes gesztus, de ne gondolja senki se komolyan, hogy ezzel ki lehet váltani a menekültek áthelyezését. Nem tartott sokáig a nagy barátság Junckerrel sem, a bizottsági elnök ma már azon értetlenkedett, miért gondolja néhány tagállam, hogy 32 ezer ember veszélyt jelent az európai civilizációra, ráadásul szerinte a kvótarendszer tökéletesen működik is.

Ezzel egyébként egy másfél éves vita újult ki, még a 2016 második felében, a szlovák elnökség alatt kezdtek el érvelni a V4-ek a szolidaritás más formáival. A magyar kormány ettől kezdve, ha tábori felszerelést küldött Görögországba, vagy ha rendőröket Macedóniába, a szolidaritásra hivatkozott. Az Európai Bizottság és a többi tagállam, a franciáktól a németekig, a Benelux államoktól a skandinávokig mind arról beszéltek, hogy a szolidaritás egyik, teljesítendő formája a menekültek átvállalása azokból az államokból (Görögország és Olaszország), ahol nem tudják kezelni a helyzetet. Sőt, előbb-utóbb előkerült az a hasonlat is, hogy olyan ez, mint a kohéziós alapok, amikor gazdag nyugati országok fizetik a szegényebb államokban az útépítéseket. Sőt, tudósítónknak Ska Keller, a Zöldek frakcióvezetője azt mondta, hogy ez a 35 millió eurós felajánlás elégtelen, különösen azért, mert ahhoz járul hozzá, hogy nemzetközi védelemre szoruló személyeket megfosszanak a menedékkérelem lehetőségétől.

A menedékkérők áthelyezésével kapcsolatos vita meglehetősen meddőnek tűnik. A magyar kormány álláspontja – különösen a választási kampányban – nem puhul, az új lengyel miniszterelnök is jelezte, hogy nem változik a migrációs politikájuk, a szintén az első EU-csúcsán részt vevő Andrej Babis cseh kormányfő is értelmetlen dolognak tartja a kvótarendszert.

Az ellenállók blokkjához viszont legújabban Sebastian Kurz, Ausztria jövő héten kancellárrá avanzsáló külügyminisztere csatlakozott.

Pénteken azt nyilatkozta az osztrák APA hírügynökségnek, Tusknak igaza van abban, hogy a kvóták működésképtelenek, egyben kijelentette, hogy a hibás kvótarendszer megváltoztatásáért fog dolgozni. Hivatalosan még fél év van a konszenzus megtalálására, ebben legalább egyetértés van, azonban ha ez elmarad, akkor kérdés, hogyan tovább. Erre már lehet következtetni.

Úgy tűnik, az Európai Unió sem puhul, Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár például ma szögezte le, hogy példátlan módon akár a hetedik cikkely alkalmazását is támogatják a lengyelek ellen. Igaz, az igazságügyi reform miatt, de ez jól jelzi, hogy elszántak a „fekete bárányok” megregulázására. Az Európai Parlament elnöke, de még a holland miniszterelnök is arról beszélt, hogy nem kell erőltetni a teljes összhangot, az uniós alapszerződés ugyanis ilyen témákban lehetővé teszi a minősített többséget is, egy ilyen szavazáson pedig a V4-ek (akkor is, ha megmarad az egység) alulmaradnának. Ha így születik döntés, azt ugyan meg lehet támadni, de Magyarországnak már van egy ilyen bukott pere: a kötelező kvótákról szóló 2015-os határozatot támadta meg, többek között azért, mert többségi szavazással hozták meg a döntést, mint kiderült, jogszerűen. A kedélyeket Donald Tusk azzal próbálta hűteni, hogy a többségi szavazás nem megoldás, mert az nem mutat a szolidaritás irányába, vagyis ismét visszatértünk oda, ahol másfél éve voltunk.

Volt az EU-csúcson még egy terület, ahol azonban sikerült elkerülni a vitát, bár ez valószínűleg nem Orbán Viktoron múlott. A belga miniszterelnök kérte, hogy tárgyaljanak Donald Trump bejelentéséről az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe helyezéséről. Az előzetes tárgyalások során Magyarországon kívül valamennyi tagállam beleegyezett volna, hogy egy elítélő nyilatkozatot tegyen közzé az EU, a közös állásponthoz azonban még a külügyminiszterek hét eleji tanácsülésén Magyarország nem járult hozzá, mondván, az Egyesült Államok külpolitikai lépéseit nem kommentálja a magyar kormány. Ez nem változott, emiatt a mostani csúcs záródokumentumába is csak ez a mondat került bele: „Az EU újólag hangsúlyozza, hogy továbbra is szilárdan elkötelezett a kétállami megoldás mellett, és ezzel összefüggésben az EU Jeruzsálemmel kapcsolatos álláspontja változatlan marad.” De legalább így elkerülhető volt egy belebegtetett magyar vétó.