Kezdenek eldurvulni a harmadik napja zajló kormányellenes tüntetések Iránban. A szaúdi Al Arabiya hírcsatorna helyszíni jelentésekre alapozva azt írja, hogy a Forradalmi Gárda három embert lelőtt Dorúd városban. Más források szerint öt emberrel végeztek, az egyik ellenzéki szervezet által feltöltött videón állítólag az is látszik, hogy egyiküket közvetlenül mellkason lőtték.
A híreket legalábbis részben a perzsa Mehr hírügynökség is megerősítette, vasárnapi tájékoztatásukban elismerték, hogy két tüntetővel végeztek. Azt tagadták, hogy a rendvédelmi erők a demonstrálók közé lőttek, hogy akkor mégis mi volt a halál oka, azt nem közölték.Szombat éjszaka tüntetők állítólag próbáltak betörni bizonyos állami épületekbe, bankokba is, ám nem sikerült nekik, hivatalosan a kormányzat a kezében tartja az eseményeket. Vasárnap a belügyminiszter már arra figyelmeztetett, hogy a tüntetők meg fognak fizetni tetteikért, és a Forradalmi Gárda is megtorlásokat ígért.
A hírek hitelességét ugyanakkor nagyon nehéz ellenőrizni, mert a helyi média állami kézen van, a nemzetközi is leginkább a közösségi médiából próbál tájékozódni. Az iráni hatóságok szerint az effajta felvételeket azonban a rivális Szaúd-Arábia, továbbá az Európába emigrált csoportok terjesztik. Szombat éjszaka a mobiltelefonok internetetjét is leállították egy időre, ám később ezt újraindították. Az Iránban népszerű üzenetküldő alkalmazást, a Telegramot viszont felfüggesztették az országban, mert a tüntetők ezen buzdították egymást támadásokra, ami a cég szabályzatába ütközik.
Annyi bizonyos, hogy először csütörtökön Meshedben, Irán második legnépesebb településén vonultak az utcára, példájukat aztán számos másik városban követték. A kormány hiába figyelmeztette az embereket arra, hogy maradjanak otthon, a demonstrációk a következő napokban is folytatódtak. A tüntetések alapvetően a magas árak (a tojás és baromfi ára 40 százalékkal nőtt, emelkedett az üzemanyag ára is), az áruhiány, a munkanélküliség miatt indultak, mások azt skandálták, hogy ne Szíriával vagy a palesztinokkal törődjenek, hanem előbb velük. Az internetre feltöltött videókból látszik, hogy valahol az elnök, Hasszán Róhani távozását, sőt a legfelsőbb vezető Ali Hámenei halálát, a diktatúra végét követelték. Ez pedig már nyílt támadás a rendszer ellen.
Közben a demonstrációk egyre erőszakosabbak, néhány városból már összecsapásokat jelentettek a rendőrökkel.
Nem csoda, hogy a kormányzat is ellentámadásba lendült. Hogy a történéseket komolyan veszik, jól jelzi, hogy vasárnapra az iskolákat bezárják, és a vonatok sem járnak. Szombatra az utcákra kormánypárti ellentüntetéseket szerveztek, az állami média szerint milliók gyűltek össze, hogy kiálljanak vezetőik mellett, és emlékezzenek a 2009-es eseményekre, mikor narratívájuk szerint külföldiek – az Egyesült Államok, Izrael és Nagy-Britannia – próbáltak békétlenséget kirobbantani. A párhuzam nem véletlen: Iránban nem szokás kormányellenes demonstrációkat szervezni, nyolc évvel ezelőtt az elnökválasztás után az ellenzék csalást emlegetett, ám a több tucat halálos áldozatot követelő, fél évig tartó tiltakozási hullám után mozgalmukat leverték. Az ujjal mutogatás megint megkezdődött, a gazdasági problémákért az utcán sokan Amerikát hibáztatják. Szombat beszédében a külügyminisztérium szóvivője pedig már nyíltan az Egyesült Államokat vádolta meg azzal, hogy az események mögött áll.
Nem állta meg Donald Trump sem, hogy megszólaljon: szombaton Twitteren azt üzente Teheránnak, hogy a világ figyeli. Nyilván ezzel arra próbált figyelmeztetni, hogy a hatalom ne éljen vissza erejével, de könnyen lehet, hogy szavaival csak az ellentétes hatást váltotta ki, hiszen bizonyítékként használhatják, hogy beavatkozik az iráni belpolitikába.
Kérdés, hogy tovább eszkalálódhat-e a helyzet. A történések sok mindenben hasonlítanak a 2011-es arab tavaszhoz: jobbára fiatalok alkotják a magot, akik a közösségi médiában szerveződnek, elégedetlenek, csalódottak, változást, jobb életet, több demokráciát szeretnének. Másrészt viszont a tüntetések létszámukban eddig elmaradtak az arab tavasznál tapasztalható óriási tömegektől, Iránban néhány ezres, olykor néhány százas demonstrációkról szólnak csak a hírek. Ráadásul a kormányzat is sokkal stabilabb, nem utolsósorban pedig a Forradalmi Gárda nemcsak erős, de feltétlenül hűséges is. A hatalom eddig, úgy tűnik, ügyelt arra, hogy ne provokálja a tüntetőket, és ne lépjen fel túlzott erővel.
A 2015-ös úgynevezett atomalku után Iránban azt várták, hogy a szankciók alól kiszabaduló ország végre fellélegezhet, és fejlődésnek indulhat. A gazdaság növekedett is, de nem lőtt ki, az emberek élete nem változott meg egy csapásra. Miközben külföldön a perzsa állam nyeregben van – hiszen Szíriában lényegében nyerésre állnak, Libanonban a Hezbollah meghosszabbított karjukként működik, Irakkal baráti viszonyt ápolnak, Jemenben pedig riválisukat, Szaúd-Arábiát kényszerítik egy megnyerhetetlen háborúba –, addig otthon gondok emésztik.
