Diplomáciai forrásaink úgy vélik, a kormányhatározatban szereplő 5,3 milliárd forintos ár kedvezőnek mondható. Bár a kínai törvények értelmében a telket nem, csak a ráépített ingatlanokat lehet megvásárolni,
a hétezer négyzetméter körüli alapterületű épületkomplexum fekvése miatt megtérülő befektetés lehet.
Éppen ezért húzódott el több mint tíz évig az ingatlanügylet: a kínai fél által korábban megszabott magas árat a magyarok nem fogadták el.
Bár a kialkudott vásárlási ár előnyös, az épületek felújítása várhatóan újabb milliárdokkal terheli majd a költségvetést. Az ingatlan – hasonlóan a diplomatanegyed többi épületéhez az 1960-as években épült. Ahogyan a korábbi magyar nagykövet, Mészáros Sándor A pekingi követség című regényében írja, a negyedet a kulturális forradalom idején alakította ki a kínai kormány – évtizedekkel az után, hogy a huszadik század elején a nacionalista bokszerlázadás miatt a Tiltott Város környéki palotákból elűzték a diplomatákat. A szanlituni panelépületek viszont, így a magyar nagykövetség is elhasználódott. Erre a tényre a Magyar Közlönyben most megjelent kormányhatározat is kitér, a felújítási költségekről azonban nem tesz említést. Információnk szerint erre utaló számításokat már évekkel ezelőtt készített a pekingi külképviselet, a tervek már akkor több milliárdos összeget vetíttek előre.
