Olyan, mint egy belorusz vasútállomás – Kínában szolgáló veterán diplomaták így minősítették egy fogadáson Magyarország pekingi nagykövetségét. A kínai főváros diplomatanegyedében, Szanlitunban fekvő ingatlan külseje valóban nem tartozik a környék legmutatósabb épületei közé, a magyar külszolgálatnak azonban nem kell szégyenkeznie miatta. A nagyjából hétezer négyzetméter alapterületű ingatlant három épület: a konzulátus, a rezidencia, illetve a nagykövetség alkotja.
A főépületben a vendégek fogadására alkalmas előtér nyílik, beljebb irodák, konyha, szalonok és a rendezvényeknek helyet adó nagyterem található. Melegebb évszakokban a mögötte fekvő kerthelyiséget is igénybe vehették a vendégek, ahol egyébként egy úszómedence is található. A főépület elzárt felső szintjén a diplomaták, illetve a nagykövet irodája van. Ez utóbbi állítólag közismert helyiségnek számított diplomatakörökben, mivel
más országokkal ellentétben itt nem egy uralkodót vagy más politikust ábrázoló festmény, hanem József Attila portréja tekintett le a falról.
Ezt az épületkomplexumot vásárolja meg a magyar állam mintegy 5,3 milliárd forintért. A csütörtöki Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat nem érkezett váratlanul. Miként azt korábban lapunk is megírta, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter idén februárban tartott évnyitó beszédében már bejelentette a magyar kormány ez irányú szándékát, majd a Kína–Kelet-Közép-Európa közötti 16+1-es együttműködés budapesti csúcstalálkozóján a magyar külügyminiszter megerősítette korábbi nyilatkozatát.
Az ingatlan megvásárlása egyébként nem a mostani kormány ötlete volt, a feladattal régóta küzdött a magyar diplomácia. Sőt: az európai országok többségéhez képest lemaradásban voltunk, a kisebb országoknak is, például a balti államoknak is van saját ingatlanjuk Pekingben. Ezt diktálja a diplomácia logikája: a fontos célországokban
a saját tulajdonban álló nagykövetségi épület hosszú távú elkötelezettséget mutat.
Magyarország esetében ráadásul a kölcsönösség szempontjából is időszerű volt az adásvétel, Kína ugyanis a Budapesten használt külképviseleti ingatlanjait már évekkel ezelőtt megvásárolta.
Diplomáciai forrásaink úgy vélik, a kormányhatározatban szereplő 5,3 milliárd forintos ár kedvezőnek mondható. Bár a kínai törvények értelmében a telket nem, csak a ráépített ingatlanokat lehet megvásárolni,
a hétezer négyzetméter körüli alapterületű épületkomplexum fekvése miatt megtérülő befektetés lehet.
Éppen ezért húzódott el több mint tíz évig az ingatlanügylet: a kínai fél által korábban megszabott magas árat a magyarok nem fogadták el.
Bár a kialkudott vásárlási ár előnyös, az épületek felújítása várhatóan újabb milliárdokkal terheli majd a költségvetést. Az ingatlan – hasonlóan a diplomatanegyed többi épületéhez az 1960-as években épült. Ahogyan a korábbi magyar nagykövet, Mészáros Sándor A pekingi követség című regényében írja, a negyedet a kulturális forradalom idején alakította ki a kínai kormány – évtizedekkel az után, hogy a huszadik század elején a nacionalista bokszerlázadás miatt a Tiltott Város környéki palotákból elűzték a diplomatákat. A szanlituni panelépületek viszont, így a magyar nagykövetség is elhasználódott. Erre a tényre a Magyar Közlönyben most megjelent kormányhatározat is kitér, a felújítási költségekről azonban nem tesz említést. Információnk szerint erre utaló számításokat már évekkel ezelőtt készített a pekingi külképviselet, a tervek már akkor több milliárdos összeget vetíttek előre.
