Még sokáig velünk marad az illiberalizmus?

Az új osztrák kormány az EU soros elnökeként hidat képezhet a visegrádiak és Nyugat-Európa között.

Ennek ellenére kár elvitatni, hogy Csehországban is a nyugati fősodornál konzervatívabb, esetenként jóval euroszkeptikusabb politikus kerül hatalomra, miközben a mérsékeltebb pártok térségünkben folyamatosan szorulnak vissza. Adja magát a kérdés: miért? „Ezek a politikai pártok azért tudtak hatalomra kerülni, mert Közép-Európa társadalmai az utóbbi pár évben elkezdték megkérdőjelezni a rendszerváltás óta eltelt időszak eredményeit” – közölte Hodác. A magyar kormány, valamint a lengyel szerinte azért is vezetheti odahaza toronymagasan a közvélemény-kutatásokat, mert az őket megválasztó szavazók nagyon erősen hisznek bennük. „A szavazóknak meg kell azonban érteniük, hogy a visegrádi országok helye Európában van, és ha azt valóban alakítani akarjuk, oda kell ülnünk a tárgyalóasztalhoz a nyugati országokkal is” – figyelmeztetett Hodác.

Egyben felhívta a figyelmünket egy furcsa egybeesésre is: a visegrádi országokon kívül hasonló politikai erő egy olyan államban sem jutott hatalomra, mely a szovjet uralom óta tagságot nyert az Európai Unióba, az „illiberális” kormányzás nem jelent meg Romániában, Horvátországban, Szlovéniában, de a balti országokban sem. „Éppen azokban az országokban jött létre, amelyek magukat korábban a legprogresszívebbnek vallották, és ahol a fejlődés üteme is gyorsabb volt, mint a többieknél – talán csak Szlovénia kivételével” – mondta Hodác. A szakértő elképzelhetőnek tartja, hogy a hihetetlenül gyors változásokra a közép-európai társadalmak egyszerűen nem álltak készen.

Túl korán csatlakoztunk volna a nyugati intézményekhez? „Az 1999-es NATO-csatlakozásunk semmiképpen sem volt korai, hogy az EU-hoz túl hamar csatlakoztunk volna, azt majd a történelem eldönti. Egyértelmű azonban, hogy az EU-felvételünk hihetetlen előnyökkel járt, a beruházások, vagy a gazdasági fejlődés üteme soha nem lett volna ilyen szintű” – közölte Hodác.

„Bizonyos értelemben megszoktuk, természetesnek kezdtük venni az Európa nyújtotta előnyöket, és közben elfelejtettük, hogy ezzel kötelességek is járnak. Amikor azt kérték, hogy mutassuk meg a szolidaritásunkat, például a menekültválság kezelésére szánt kvótarendszer kapcsán, ellenálltunk” – emlékeztetett a cseh szakértő. Ennek a jelenségnek a gyökereit kutatva felhívta rá a figyelmet, hogy a brit Legatum Intézet kiadott egy tanulmányt a világ prosperitásának kilátásairól, mely nagyjából arról szól, hogy milyen állapotban vannak az egyes országok társadalmai. A különböző kritériumokban, mint például a környezet védelme, vagy az életminőség, egészségügy, a közép-európai országok nagyjából a lehetőségeiknek megfelelő helyet foglalják el. Ám társadalmi tőke szempontjából, mely mások mellett az állampolgárok bizalmának szintjét, segítőkészségét méri, kiugróan alacsony értékeket mutatunk. „Ha a szomszéd utcában élőnek sem akarok segíteni, egyáltalán nem meglepő, hogy a Közel-Keletről jövőknek sem” – mutatott rá Hodác, aki azonban sietett leszögezni: ez nem azt jelenti, hogy semmit se tennénk az európai közösbe, ám nem száz százalékig vesszük ki a magunk részét a térség ügyeiből.

Lehetséges azonban, hogy ebben változások jönnek. Ausztriában is ősszel tartottak választásokat, ezen pedig az az Osztrák Néppárt győzött, mely nyugati szomszédunk mérsékelt konzervatív pártjának számít, és amelynek vezetője, a kormányfő székbe igyekvő (a kabinet megalakítása még itt is hátra van) Alexander Kurz külügyminiszterként kifejezetten jó kapcsolatot alakított ki a magyar kormánnyal, osztotta például Budapest nézeteit a szigorú migrációs szabályozással kapcsolatban. Sokan éppen ezért már arra számítanak, hogy Ausztria így közelebb kerülhet a V4-ekhez. Az általunk erről kérdezett szakértő azonban óvatosságra intett.

„Ausztria a jövő év második felében látja el az unió soros elnökségét, ezért a Európa-politikájában drámai fordulatot nem várok, Bécs meg akarja ugyanis mutatni elkötelezettségét a közös térség irányába” – mondta Ivan Vejvoda, a bécsi Humántudományok Intézetének vezető munkatársa. Hozzátette, ennek ellenére valószínűleg lesz némi erősödés a kapcsolatokban, Ausztria és a V4-ek közt sok a hasonlóság, kiterjedtek a gazdasági kapcsolatok is.

„Migrációs téren viszont óvatosságot várok Kurztól, más a kampány, és más egy országot vezetni. Az viszont valószínű, hogy hallgatni fog a V4-ek aggályaira, és megpróbál hidat képezni nyugat és kelet között. Erre pedig mind földrajzilag, mind pedig a történelméből kifolyólag egyértelműen alkalmas” – beszélt nyugati szomszédunk lehetséges szerepéről Vejvoda. A szakértő viszont megemlítette, hogy a visegrádiaknak jobban kéne nyitniuk a nyugat felé, és elmondaniuk egyértelműen, mi a problémájuk.

Az eddig egy bal-jobb nagykoalíció vezette Ausztriában egyébként nagy valószínűséggel a konzervatívok a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárttal állnak majd össze, ami jelentős jobbra tolódást jelez szomszédunkban. Erre a fordulatra Vejvoda magyarázatként azt hozta fel, hogy a választáson az emberek üzenetet küldtek a politikusoknak, hogy tenniük kell az állampolgárok biztonságáért, és a jólét megtartásáért – mindezt a migránsoktól féltették. Kitért a radikálisok jó eredményére is, szerinte újabb váratlan esemény, például egy újabb nagyobb migrációs hullám nélkül, legalábbis meglátása szerint, a Szabadságpárt hamar elveszíti majd az erejét.

Noha a visegrádi együttműködésnek gyakran keltik halálhírét, miszerint ezeket az országokat alig köti össze valami, Hodác egyáltalán nem temetné a térségbeli együttműködést, inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy közös ügyek mentén kell együtt dolgozni. „Amikor közös érdeket találunk, amiben ezek az államok együtt tudnak működni – mint például az autóipart érintő kérdések, amiben mind a négy ország komolyan benne van – a visegrádiak továbbra is összefognak majd. Európában ennek a négy országnak szüksége van egymásra, együtt pedig az EP-ben a négy ország képviselői nagyobb súlyt képviselnek, mint Németország” – vázolta fel az országcsoport fajsúlyát a szakértő.