Mi vezérli manapság papi pályára a fiatalokat?

Spanyolországban most 1247 szeminarista van, 1960-ban még 8000-en voltak.

Létszámhiány miatt havonta bezárnak egy kolostort az Ibériai-félsziget nagyobbik országában. A papok egyre idősebbek, és a szintén fogyatkozó orvosokhoz hasonlóan nekik is több körzetben, főleg az elnéptelenedő kisebb falvakban kell ellátniuk a híveket. Spanyolországban is általános tendencia, hogy csökken a katolikusok száma, és bár a 46,5 millió lakos csaknem 70 százaléka vallja magát hívőnek, csak töredékük, 10 százalékuk gyakorolja hitét, miközben már 25 százalékra nőtt az ateisták aránya.

A spanyol El País megszólaltatott egy 25 éves, atlétatermetű, majd két méter magas fiatalembert, akiről első látásra meg nem mondanánk, hogy már negyedik éve komolyan készül a papi pályára. Bernabé Rico a közé az 1247 spanyolországi szeminarista közé tartozik, akiből valóban pap lesz. Ám 1960-ban – a Franco-diktatúra (1939–1975) közepén – még több mint 8000 fiatal választotta a papi reverendát. Nem általános tehát a szép szál szeminarista példája, viszont magától értetődő magyarázatot ad az útkeresőknek.

Bernabé pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor 16 évesen lényegre törő problémával szembesült. Miguel de Unamunónak, a nagy spanyol egzisztencialista filozófusnak A köd című regényében föltett kérdései fogták meg: mi a szeretet, és mi végre vagyunk a világon. Bernabé attól kezdve csakis ezek megválaszolására összpontosított. Nem kedveli a közösségi hálózatokat, és nem a világhálón nézi a filmeket, hanem moziban vagy DVD-n. Mielőtt a vallásos élet felé fordult volna, eleinte orvosnak készült, aminek egyszerű, nem egyetemet végzett szülei nagyon örültek volna. De ők nem találkoztak Unamuno jól irányzott kérdésével, így azóta sem fér a fejükbe, mi okozhatott ekkora változást fiuk lelkében. Bernabé tudniillik az utolsó pillanatban döntött az orvosi egyetem helyett a bölcsész- és politológiai tanulmányok mellett. Bár ő is tisztában van a ténnyel, hogy a katolicizmus most már csak egy a többi vallás között, és a szemináriumban mindössze százan készülnek papnak, csak erősíti elkötelezettségét barátai provokatív kérdése is: tán WhatsAppon üzent neki a Jóisten?

A Religión en Libertad nevű madridi portál fordított a kérdésen, és inkább annak járt utána – fölhasználva az amerikai Barna Group hat éve készített tanulmányát –, hogy a mai serdülők és fiatal felnőttek miért mondanak nemet a papi, lelkészi pályára nemcsak Spanyolországban, hanem szerte a világon, és más keresztény felekezetekben is. Első és legfőbb ok szerint az egyházak túlságosan rájuk telepednek, és démonizálják, ami nincs összhangban a kereszténységgel. Újabb ok, hogy a mai serdülők és fiatal felnőttek nem igazán mélyülnek el a hitben, és értetlenül látják, hogy az egyházak a tudományok elszánt ellenfelei. A fiatal keresztények azt is nehezen dolgozzák föl, hogy egyházaik túl egyszerűsítő és előítéletes álláspontot képviselnek szexuális kérdésekben. Végképp nem tetszik nekik, hogy az egyházak nem túl barátságosak azokkal, akikben kételyek vetődnek föl, az pedig még kevésbé, hogy megkérdőjelezhetetlennek tekintik a kereszténységet.