Sokan nem örülnek annak, hogy Magyarország a NATO működését is akadályozza az ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos fenntartásai miatt. A magyar diplomácia eddig elsősorban uniós fórumokon hangoztatta, hogy időszerű lenne felülvizsgálni az ukránok társulási megállapodását, mert a kijevi kormány súlyosan és tartósan megsérti a szerződés kisebbségi jogokat garantáló rendelkezéseit. Ezen a héten azonban már a nyugati katonai szövetségben is téma a magyar–ukrán konfliktus, Magyarország ugyanis korábban jelezte, hogy „nem aktuális” számára a külügyminiszteri szintű NATO–Ukrajna-tanácsülés, amelyet december 6-án tartottak volna a NATO külügyi tanácsülésének margóján.
Nem hivatalos információk szerint 11 tagállam, közöttük Németország hivatalos levélben jelezte, nem ért egyet a döntéssel. Szóvá tették, hogy nem kellene ezt a konfliktust a NATO-n belülre hozni, ráadásul kiderült, hogy magát a problémát sem értik igazán, legalábbis nem tartják olyan fajsúlyúnak, hogy emiatt egy ilyen stratégiai témában ne tudjunk a katonai szövetséggel előrehaladni.
Az ukránokkal ápolt magas szintű kapcsolatnak ugyanis üzenetértéke van az oroszok felé, másképp fogalmazva: az oroszok sikerként könyvelhetik el, ha a katonai szövetségben széthúzás van. Az ilyen üléseken ráadásul mindig megfogalmazzák (tehát explicite is), hogy a NATO tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását, amit súlyosan megsértettek. Ez a kiállás ezúttal elmarad. Most azért folyik a lobbizás, hogy februárban, a védelmi miniszterek ülésén legyen NATO–Ukrajna bizottsági ülés, de Magyarország álláspontja egyelőre nem változik.
Pénteken lesz az EU–Ukrajna vegyes bizottsági ülés, ahol Magyarország vélhetően fel fogja vetni, hogy sújtsák szankciókkal az ukránokat. Azt azonban a magyar diplomácia is tudja, hogy minden ilyen intézkedéshez a tagállamok minősített többségének támogatása kell: Magyarország ezt nem tudja elérni.
Az ukrán–magyar konfliktusnak a NATO-ba emelése önmagában a diplomáciai eszköztár teljes spektrumának kihasználását jelenti, ami Magyarország esetében példátlan ugyan, de más tagállamoktól (jelesül Görögország és Törökország) már láthattunk ilyet. A tanácsülés megvétózása mellett azonban más olyan lépéseket is tesznek, amelyek azt jelzik, hogy az Orbán-kormány immár nem osztozik a NATO stratégiai gondolkodásának fősodrában, különösen ami az Oroszországgal szembeni fellépést illeti. Ennek jele, hogy információink szerint továbbra sincsenek konkrét tervek az oroszok elrettentését szolgáló új baltikumi szövetséges misszióban az úgynevezett megerősített előretolt jelenlétben (EFP, bevett angol írásmóddal eFP) való magyar részvételre. Az EFP keretében a NATO tagországai egy-egy megerősített, többnemzeti zászlóaljat állomásoztatnak rotációs alapon Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország területén, és ebben a honvédség részvétele kérdéses.
