„Szavazzanak csak ellenünk! Sokat megspórolunk. Minket aztán nem érdekel!” – fakadt ki az ENSZ közgyűlésének csütörtöki, Jeruzsálemről tartott szavazása előtt Donald Trump, azzal fenyegetve, hogy megvonják az amerikai segélyeket azoktól az államoktól, amelyek az Egyesült Államok ellen voksolnak. Ráerősítve szavaira az amerikai ENSZ-nagykövet, Nikki Haley is azt ígérte baljóslatú beszédében, hogy emlékezni fognak a szavazásra, és ismét meglebegtette az ENSZ támogatásának csökkentését is. Nehéz helyzet elé állították ezzel a 193 tagú közgyűlés államainak jelentős részét, hiszen a világon nem sok olyan hely van, ahová ne csurogna egy kis amerikai pénz. Különösen bajban voltak azok az iszlám államok, amelyeknek elvileg ugyan szívügyük a palesztinok sorsa, viszont pénzügyileg (vagy stratégiailag) kiszolgáltatottak az Egyesült Államoknak.
Ugyanakkor az nem világos, Donald Trump mit akart elérni a fenyegetőzésével. Hiszen abban nem bízhatott, hogy majd megváltoztatja a közgyűlés szavazásának eredményét. Már az ENSZ Biztonsági Tanácsának hétfői ülésén is 14-1 arányban döntöttek az amerikaiak ellen, és még az olyan hagyományosan szoros szövetségesek is ellenük voksoltak, mint Japán vagy Nagy-Britannia. Nem is történt meglepetés, heves felszólalások után csütörtökön a közgyűlés elsöprő többséggel, 128 a 9 ellenében megszavazta a határozatát, az iszlám országok pedig mind tartották a fegyelmet. 35 tag salamoni módon inkább tartózkodott, köztük Magyarország, amire számítani lehetett az eddigi politikánkból. Amellett, hogy Magyarország nyilvánvalóan nem akar borsot törni sem Izrael, sem Donald Trump orra alá, azt nem lehet mondani, hogy az amerikai támogatás megvonása ijesztett meg minket, hiszen az USAID adatai szerint 2016-ban mindössze 11 millió dollár áramlott hozzánk, főleg katonai célokra. Az ENSZ döntése nem kötelező érvényű, de politikai súlya van.
Bogyay Katalin magyar ENSZ-nagykövet az MTI kérdésére elmondta: a voksoláson Magyarország tartózkodott. A hivatalosan szavazatmagyarázatnak nevezett rövid felszólalásában azt hangsúlyozta: Magyarország nem kommentálja az Egyesült Államok külpolitikai döntéseit, álláspontja a közel-keleti békefolyamattal kapcsolatban nem változott. A nagykövet arról is tájékoztatta az MTI-t, hogy az Európai Unió tagjai közül tartózkodott még Csehország, Horvátország, Lengyelország, Lettország és Románia is.
Azt egyelőre nem tudni, hogy Donald Trump betartja-e fenyegetőzését, vagy csak blöffölt. Korábban már többször hangot adott azon meggyőződésének, hogy haszontalannak tartja a küldfölre és az ENSZ-be öntött dollármilliárdokat, így benne van a pakliban, hogy immár ürügyet is találva valóban megvágja a támogatásokat. Nem mindegy viszont, hogy adott esetben mihez nyúl hozzá. Ami a katonai segélyeket illeti, a USAID 2016-ra vonatkozó adatai szerint a legmagasabb összeget, 4,7 milliárd dollárt Irak kapta, a második 3,9 milliárd dollárral Afganisztán, de a két országba ezenkívül is több száz milliós segély áramlik. Mondani sem kell, nem véletlenül, hiszen az Egyesült Államoknak, különösen intervenciói után, ehhez alapvető stratégiai érdeke fűződik.
Utánuk következik 3,1 milliárd dollárral Izrael – a zsidó állam segélyei nyilvánvalóan biztonságban vannak. Érdekes viszont az 1,1 milliárd dollárral negyedik helyezett Egyiptom, amely hadi kiadásainak 20 százalékát fedezi amerikai pénzből. Márpedig éppen Kairó az, amely az ENSZ BT-ben az egész szavazást kezdeményezte.
A másik, valószínűbb lehetőség, hogy az amerikai elnök a nem katonai segélyeket bolygatja meg. E téren nagyobb az elnök mozgástere: 2016-ban a pénzek jelentős része Afrikába ment. Ugyanakkor itt egyrészt azzal kell számolnia, hogy ezen országok nem függenek annyira az amerikai segélyektől, másrészt hogy Washington befolyásának csökkenésével mások, például a kontinensen egyébként is terjeszkedő Kína juthatnak nagyobb szerephez. Ironikus módon a segélycsökkenéssel Palesztinát is rövid pórázon lehet tartani, hiszen 416 millió dollárral egyik legfőbb donora éppen Amerika.
