Az Egyesült Királyságban karácsony második napján, az úgynevezett Boxing Dayen sokan húznak csizmát és pattannak lóhátra, miközben a terelő és a kutyák előttük loholnak. Mintegy 300 rókavadászatot tartanak ekkor országszerte, a vadászszervezetek úgy becsülik, akár kétszázötvenezer ember is részt vehet rajtuk, annak ellenére, hogy bizonyos formái tilosak Angliában, Walesben és Skóciában. Két példa: az esemény nem végződhet az állatok meggyilkolásával, illetve nem lehet a rókáktól származó szagminta (többnyire vizeletet használtak korábban) alapján nyomkövetésre bírni a kutyákat.
A kutyás rókavadászat hagyománya a XVI. századig nyúlik vissza Angliában,
az eredeti formájához hasonlóan zajlott egészen a Tony Blair munkáspárti miniszterelnök fellépéséhez kötődő, 2002-es skóciai és 2005-ös angliai, valamint walesi betiltásáig (Írországban és Észak-Írországban ugyanakkor továbbra is legálisnak számít). Az állatvédők szerint gyalázatos módja volt ez az állatkínzásnak, ám a rókavadászat pártján állók úgy érvelnek, ez a hagyomány fontos alkotóeleme a vidéki kultúrának, emellett a rókapopuláció minőségét is javítja.
A rókavadászat valóban kiemelkedő vidéki társadalmi eseménynek számított, bizonyos területeken nem is az elit, hanem a gazdák passziója volt – akiknek nagy része toryszavazó. Nem csoda, hogy Theresa May azt ígérte a nyári előre hozott választás kampányában, hogy lelkiismereti szavazásra bocsátana egy, a tilalom visszavonásáról szóló törvényt. Azóta azonban a konzervatív kormány visszatáncolt (nem csoda, hiszen friss felmérésekből az derül ki, hogy a választópolgárok 85 százaléka továbbra is elutasítja a rókavadászatot).
A tilalom 2005-ös angliai és walesi bevezetése óta nem tűntek el a rókavadászatok,
mivel a jelenlegi törvény szövege rejt kiskapukat. Éppen emiatt az efféle események ellen fél évszázada küzdő állatvédő szervezet, a Vadászatszabotőrök kamerákkal követi a hajtókat, hogy lefilmezze a törvénysértő eseteket. A bíróságok ugyanis csak egyértelmű, videós bizonyítékokat fogadnak el, ennek megfelelően a törvénysértő vadászatok száma is alacsony: a hivatalos statisztikák szerint 2015-ben mindössze 8 ilyen akadt az összesen 478 vadászatból.
A rókavadászatok újbóli legalizálásáért küzdő Vidék Szövetsége adatai alapján a rókavadászatok 2005-ös betiltása óta mindössze 27 olyan esemény zajlott, ahol szabálytalanságot tárt fel az igazságszolgáltatás, így megalapozatlan a Vadászatszabotőrök azon vádja, miszerint folyamatosan törvénysértő vadászatok zajlanak az országban. Azt állítják, a vadászatok többségén például a szabályoknak megfelelő szaganyagot használnak, ám a baloldali The Guardiannek nem mutatták meg az üzemet, ahol ezeket előállítják.
Ha már baloldal: Roger Scruton konzervatív filozófus tavaly ősszel a Mandinernek úgy fogalmazott,
„a rókavadászat ellenzése [ ] a brit baloldal ikonikus témája”.
Ennek megfelelően a Munkáspárt támadta leghevesebben a toryknak azt az ötletét, hogy eltöröljék a tilalmat, ám a Konzervatív Párton belül is létezik egy tagozat, amely ellenzi a rókavadászatot. Ennek tagja, Sir Roger Gale úgy fogalmazott, bár a törvény nem tökéletes, de egyrészt az állatvédőknek nincsenek konkrét bizonyítékai a vadászokkal szemben, másrészt vannak fontosabb kérdések is, amelyekkel a kormánynak foglalkoznia kell.
