Elérte a magyar politika ingerküszöbét az a nemzetközi botrány, amely azután robbant ki, hogy egy európai uniós és német kormányzati finanszírozással készült kutatásból kiderült: az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezet által használt fegyverek számottevő része kelet-közép-európai forrásból került a konfliktusövezetekbe. Az Iszlám Állam „beszerzőinek” negyedik legjelentősebb fegyverforrása éppen Magyarország volt, az üzletek javarészt amerikai, illetve szaúdi közvetítéssel zajlottak.
A Lehet Más a Politika (LMP) képviselője, Demeter Márta csütörtökön közleményben kért magyarázatot a Honvédelmi Minisztériumtól (HM), és jelezte azt is, hogy megnyugtató válasz hiányában vizsgálóbizottság felállítását fogják kezdeményezni az ügyben. Mindez arra világít rá, hogy a honvédség két és fél évtizedes leépítése során folytatott, sokszor hulladékáron folyó
fegyver-, alkatrész- és lőszer-értékesítése megfelelő garanciák, végfelhasználói licencek és nyomonkövetési rendszer híján akkor is visszaüthet, ha az első lépcsőben átvilágított cégek és megbízhatónak tekintett szövetséges országokba történik.
Így járt el az Egyesült Államok is, amely a kutatásban szereplő, térségünkből származó fegyverek jelentős részét felhatalmazás nélkül juttatta el a szíriai ellenzékhez, ahonnan aztán az iszlamisták megkaparintották.
Az elmúlt években az Európai Unió területén is számos terrortámadást végrehajtó, Szíria és Irak jelentős részét hosszú ideig uraló, de Líbiában és Afganisztánban is jelen lévő iszlamista csoport fegyverzetéről a Conflict Armament Research (CAR) jelentése adott átfogó képet. A több mint 40 ezer, az IÁ-tól 2014–17-ben begyűjtött (zsákmányolt) tárgyi bizonyíték közül a kézifegyverek 7,2 százaléka, összesen
132 volt magyar gyártású, amelyet egyébként fele-fele arányban leltek meg Irakban és Szíriában.
Ezzel hazánk a negyedik legnagyobb forrás a CAR listáján. 112 esetben a Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) által egykor gyártott, Kalasnyikov-rendszerű AK–63F gépkarabélyokról van szó; ezek a kihajtható válltámasz kivételével lényegében azonosak az AK–63D típusokkal, amelyekből a HM 2013–14-ben összesen harmincezret értékesített – nevetséges, 4500 forintos darabáron – két kliensnek. A vevő 28 586 darab erejéig a Poligon Transz Kft., 1414 darab tekintetében pedig az Iron Storm Kft. volt.
Az üzlet – a cégek nevének mellőzésével ugyan, de pontos számadatokkal – az LMP kérdésfelvetésében is szerepelt. Azt tudakolták a HM-től, hogy van-e köze a 2013–14-ben történteknek a CAR jelentésében szereplő fegyverekhez. Azt is kérdezték a honvédelmi tárcától, hogy rendelkezik-e olyan nyomon követő rendszerrel, amely nem csupán papírokkal fedezi a döntéshozókat, de garantálni is tudja, hogy az eladott honvédségi használt fegyverek nem kerültek szélsőséges vagy terroristaszervezetekhez. Arra is kíváncsiak, hogy mit tud az ügyről a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. A vizsgálóbizottságra vonatkozó tervek mellett azt is elvárják, hogy az illetékes szervek
azonnal kezdeményezzenek vizsgálatot a HM-től vásárló cégek ellen arról, hová kerültek a fegyverek.
Végezetül felvetik: olyan ellenőrző testületet kell létrehozni a 2018-as kormányváltás után, amely hatékonyan tudja nyomon követni az eladott fegyverek hatástalanítását.
A HM által korábban értékesített vagy elajándékozott fegyverek további sorsa már többször felvetett kérdéseket. Iraknak – miközben a hazai harckocsierőket példátlan módon leépítette – a Gyurcsány-kormány 77 T–72-es tankot adott el amerikai közvetítéssel. Nem tudni, hogy ezek közül került-e rossz kezekbe valamelyik az Iszlám Állam drámai, 2014-es harctéri sikerei közepette. Más T–72-eseket már az Orbán-kormány adott el egy cseh cégnek röviddel azelőtt, hogy Csehországból ugyanilyen harckocsikat légi úton Nigériába szállítottak volna hivatalosan az ottani iszlamisták, a Boko Haram elleni célokra.
A szociálliberális kormányok egyébként maguk is elmulasztották az eredeti gyártó felhatalmazásának megszerzését,
amikor olyan BTR–80-as páncélozott járműveket is szállítottak Iraknak, amelyeket Magyarország az orosz államadósságért cserébe kapott a kilencvenes években. De bőségesen került magyar lőszer is a konfliktusövezetekbe: az IÁ-val szemben álló kurdoknak 2014-től 247 tonnányit szállítottunk ajándékként, más források szerint hatmillió 7,62 milliméteres karabélylőszert (ilyen kell a fent említett fegyverekbe is), 15 ezer világító aknalőszert és ötezer, a szintén népszerű RPG–7 gránátvetőkhöz való PG–7V rakétagránátot.
A korábbi helyi háborúk fegyverkereskedelmének leírásai szerint a közvetítők útján vívott, angolul proxikonfliktusokban rutinszerűek az „eltévedt szállítmányok”.
Az Egyesült Államok titkosszolgálatai például – Washington inkriminálódását megelőzendő – az 1980-as évekbeli afganisztáni konfliktusban az egész világot felkutatták szovjet fegyverekért,
és kezdetben csak azokkal látták el a szovjetek ellen harcoló mudzsahedeket, felerészben szaúdi finanszírozással. Izraeli zsákmányanyag, a szövetséget váltó Egyiptom készletei és szovjet mintára gyártó hadiiparának termékei is a később az al-Kaida szövetségesévé váló helyi erők kezére jutottak így.
Úgy tűnik, az iraki és a szíriai konfliktusban az eltelt csaknem húsz évben NATO- és EU-tagokká váló kelet-közép-európaiak játszották a forrás szerepét. A rutinszerűséget támasztja alá a CAR felmérésének rekordere is: egy Bulgáriában – szovjet licenc alapján – gyártott Fagot irányított páncéltörő rakéta egy amerikai fedőcég és a szíriai ellenzék közvetítésével alig két hónap alatt jutott el az üzemből az Iszlám Államhoz.
Horváth József biztonságpolitikai szakértő péntek reggel a köztévében igyekezett bagatellizálni a történteket. Arról beszélt, hogy nem illegális kereskedelem útján kerülhettek az Iszlám Államhoz magyar fegyverek. – Hazánk a NATO tagjaként több hullámban adott át fegyvereket elfekvő készletéből, kapott például az újjáalakuló iraki hadsereg is. Később, az Iszlám Állam támadásai után az iraki hadsereg katonái a fegyvereket eladhatták, eldobálhatták, de lehettek, akik fegyvereikkel átálltak a terrorszervezethez – fejtette ki.
Horváth szerint a médiában ezt úgy tálalták, mintha valami „szörnyűséges dolog lenne”, és hatalmas mennyiségről lenne szó. De „csak” 132 fegyvert találtak, amelyből 111 olyan kalasnyikov, amelyet a rendszerváltás előtti FÉG gyártott.
