Soros-kampány: „Ha egy őrült terjeszt ilyen pletykákat, még megértem”

Urija Savit szerint ugyan no-go zónák nem léteznek, de vannak olyan iszlámhívők, akik úgy próbálnak élni, mint Szaúd-Arábiában.

– Magyarország például nem hívott meg senkit, ez a baj a kvótarendszerrel is
– Én úgy vélem, hogy minden szuverén országnak joga van meghatározni a saját migrációs politikáját. Így a magyarok is eldönthetik, akarnak-e migránsokat látni hazájukban.

– Közben meg Európa többi részét áttérítik?
– Az iszlámon belül is vannak olyan vélemények, hogy a modernkori migráció célja a térítés. Hogy Európa hanyatlik, a templomok üresek, sőt pizzériákká, diszkókká alakítják őket. A muszlim szakirodalomban olyan nézetek is vannak, hogy annak, aki muszlimként Európában él, kötelessége terjeszteni az iszlámot.

Ez egy létező jelenség, aki tagadja, az vagy tudatlanságból, vagy politikai korrektségből teszi. Másrészt állíthatom – úgy, hogy megjártam nem egy európai mecsetet, köztük radikálisokat is –, az európai muszlimok túlnyomó többsége nem osztja ezt a nézetet. Mi több, még csak nem is tudnak erről, hiszen ahogyan a keresztények, úgy a muszlimok sem feltétlenül teológiai könyveket bújnak. Ironikus módon egyébként a térítés elmélete olykor még az integrációt segítette elő. Például az iszlámban a jelzálog fizetése tilos, ami rendkívül nehézzé tette a muszlimok számára, hogy házakat vegyenek. Erre kiadtak egy fatvát (vallásjogi döntést), hogy amennyiben Európában élsz, akkor vehetsz fel jelzálogot. És tudja, mivel magyarázták a kivételt? Azzal, hogy ha a muszlimoknak nincs saját otthonuk, akkor nem lesz idejük megtéríteni az embereket! Vagy egy másik példa a muszlim katonák szolgálata a NATO-ban. Az iszlám ugyanis egyértelműen kimondja, ha egy muszlim egy másik muszlimot öl meg, pokolra jut. Erre ugyancsak kiadtak egy fatvát, hogy a muszlimok szolgálhatnak Afganisztánban. A magyarázat pedig az volt, hogy ha a muszlimok elhagyják az Egyesült Államok hadseregét emiatt, akkor az amerikaiak azt fogják hinni róluk, hogy árulók. Ha pedig azt hiszik, hogy a muszlimok árulók, akkor nem fognak áttérni az iszlámra.

– Néha – például a kölni szilveszter után – úgy látszik, nem túl sikeres az integráció. Összefér a nyugati kultúra és az iszlám?
– Rengeteg sikertörténet van. A média persze a negatív esetekre figyel, ami rossz benyomást kelthet. De ahelyett, hogy a médiára fognék mindent, hadd mondjak valami mélyebbet! Szerintem sok keresztény európainak valójában nem a muszlimok integrációjával van gondja, hanem a saját identitásával. Az iszlám csak rákényszeríti őket, hogy fölismerjék ezt a problémát. Miért van például karácsonyfa a városok központjában? Nyugat-Európában erre már nem olyan könnyű válaszolni. Németországban vagy Franciaországban a nagyszülők generációjának talán még Jézus és a templom jutott róla az eszébe, a fiatalabbaknak már viszont inkább az üzlet. Ezért mondják a muszlimok is, hogy ők nem akarnak karácsonyfát az adójukból, vagy akkor ők meg ramadánra szeretnének valamit. És ekkora a városvezetésnek szembe kell néznie a kérdéssel: keresztény város vagyunk, vagy sem? Ez az, amit Európa régóta kerülget. Erre jöttek a muszlimok, és rákényszerítették az embereket, hogy válaszoljanak. Így valójában nem is a muszlimoktól félnek, hanem attól, hogy keresztények legyenek. Vagy egy másik példa: a liberális és szabad társadalmunkban a nők és a férfiak egyenlők. De mi van akkor, ha egy nő szabad akaratából úgy dönt, hogy el akarja takarni az arcát? Ha szabadságát arra használja, hogy leláncolja önmagát? Megengedhető ez? Muszlimok nélkül ezt a kérdést sem kellene feltenni.

– A muszlim országokban viszont nem teszik föl azt a kérdést, hogy szabad-e egy nőnek miniszoknyát hordani.
– Egyetértek, de ez lényegtelen. Az összehasonlítás ugyanis értelmetlen. Önök demokráciában élnek, ők viszont nem. Nem egy nyelvet beszélnek. Igaz, ettől még valóban idegesítő, hogy a muszlimok követelésekkel állnak elő Európában, amit nem engednek meg otthon. Ami azt illeti egyébként ez az egyik igazolása a migrációnak: néhány imám azt mondja, hogy Európában szabadabbak lehetnek, mint a hazájukban.

– Vagy a saját szabályaikat vezetik be itt. Léteznek a no-go zónák?
– Csak saját tapasztalataimról beszélhetek, és megjártam már Európa legradikálisabb környékeit is, Anglia, Németország, Franciaország szalafista negyedeit. És mint látja, még mindig itt vagyok. Szerintem ez az egész kicsit föl van fújva. Viszont ha azt kérdezi, laknak-e olyan muszlimok Európában, akik úgy próbálják élni az életüket, mintha Szaúd-Arábiában lennének? Akkor a válaszom igen! Attól még nem hívnám ezeket no-go zónáknak, hiszen bementem, és ki is jöttem. Sőt, nagyon kedvesen bántak velem, és válaszoltak a kérdéseimre is.