Tizennyolc tag, egy elnök, havi egy ülés. Kívülről ez az Eurócsoport, az eurót használó uniós tagországok pénzügyminisztereinek nagy hatalmú egyeztető fóruma. Belülről viszont sokkal színesebb a társaság, és a politikai ellentétek épp most csúcsosodhatnak ki, a hétfői elnökválasztás előtt. A héten Szlovákia jelezte, hogy bár az ő pénzügyminiszterük is szocialista, azért Peter Kazimir beszállna a versenybe, oda, ahol már eleve egy szocialista, egy liberális és egy zöld tárcavezető pozicionálja magát. Mario Centeno portugál, Pierre Gramegna luxemburgi és Dana Reizniece-Ozola lett miniszterek közül egészen idáig Centenót rebesgették esélyesnek, mert személye az EU három másik nagy intézménye – az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament – számára is megfelelő garancia. Vagyis a baloldali Centeno lenne hivatva kiegyensúlyozni a három, néppártiak által vezetett csúcsszervet a hosszabb távú politikai béke biztosítása érdekében.
Így mindenki számára kellemetlen meglepetés volt Kazimir ringbe szállása, akit sértéssel felérő meggondolatlan megszólalásai miatt egyesek alkalmatlannak tartanak az efféle megbízatásra. És mivel a versenyben már eddig is szerepelt egy szocialista, a szlovák versenyző belépése hirtelen nem is a politikai, hanem megint csak a földrajzi együtthatóra élezte ki a versenyt. Vagyis Szlovákia átvitt értelemben bedobta a kelet-nyugati uniós feszültségről szóló narratívát. Nagy a tét, mert nem biztos, hogy Pozsonyból is ugyanúgy látszik az egységes valuta, mint Lisszabonból. Kazimir beszállását többen bosszúnak tartják amiatt, hogy Pozsony nem nyerte el az Európai Gyógyszerügynökség új székhelyéért folytatott küzdelmet, ám mint azt egy, a Politico uniós ügyi hírportálnak nyilatkozó szlovák tisztviselő mondta, erről szó sincs.
A hétfői szavazás tehát tartogathat meglepetéseket, annál is inkább, mert akár egy szavazat is dönthet. A 19 tag mindegyike egy voksot adhat majd le, és ha senkinek nem sikerül legalább 10 szavazatot begyűjtenie, kezdődik a következő kör. Itt a versenyben lévő jelölteknek megmondják, hány szavazatot kaptak, így megfontolhatják a kiszállást. A voksolást az is izgalmassá teszi, hogy az Eurócsoportban csak nyolc néppárti miniszter ül, ők még kevesen vannak a szocialista Centeno megválasztásához. Kazimir viszont maga mögé állíthat akár öt-hat, az eurózóna perifériáján lévő kisebb északi és déli államokat.
Az Eurócsoportnak azért van szüksége új vezetőre, mert Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszternek lejár a megbízatása, és még a csoportból is kiesik, mert pártja, a holland Munkáspárt hatalmasat bukott a márciusi parlamenti választásokon, és Dijsselbloem hirtelen megtudta, hogy biztosan nem marad pénzügyminiszter. Dijsselbloem egyébként nagyon szerencsésnek mondhatja magát, már ami megbízatásának hosszát illeti. Úgy jött ki a lépés, hogy a holland kormány hét hónapig meg se tudott alakulni, így a leköszönő munkáspárti politikus október végéig ügyvezető tárcavezetőként dolgozhatott. Dijsselbloem azonban januárban végleg távozik, és legalább egy új tag érkezik is a testületbe, ez pedig az új holland – kereszténydemokrata – tárcavezető. Aki így nem meglepő módon élesen ellenzi az eurózóna-pénzügyminiszteri poszt létrehozását.
Ebből is érzékelhető, hogy az Európai Bizottság által erősen sulykolt mélyebb integráció kérdése körül fognak alakulni a következő testület nagy vitái. Mint azt lapunknak Feledy Botond uniós szakértő elmondta, egyáltalán nincs kizárva, hogy az Eurócsoport középtávon új hatalmi központ legyen vagy valami olyasmibe olvadjon bele, ami az lesz.
Az Eurócsoport csúcspozíciója manapság nagyon áhított állás, mert ha valami, akkor ez lehet az előszobája az Európai Bizottság által javasolt uniós pénzügyminiszteri posztnak. Ám a következő ciklus sem lesz diadalmenet, a görögöknek tavaly nyáron nyújtott pénzügyi mentőcsomag 8,5 milliárd eurós kerete jövőre jár le, és az lenne a legnagyobb siker, ha nagyobb súrlódások nélkül lehetne kivezetni a balkáni országot a hitelprogramból. Dijsselbloemnak egyébként sem volt a szíve csücske Görögország, mint ahogyan a görögöknek sem Dijsselbloem. A politikus egyszer kénytelen volt magyarázkodni és bocsánatot kérni azután, hogy egy interjúban azt mondta, a dél-európai országok „piára és nőkre” költötték a pénzüket.
