– Hogyan látja ön Szlovéniát a kétsebességes Európában?
– Az alapvető helyzet az, hogy mivel a schengeni övezetbe tartozunk, és már bevezetésre került nálunk az euró, igyekszünk a központban maradni, illetve az „első sebességben”. Ugyanakkor nem vagyunk igazán elégedettek a kétsebességes Európa rendszerével, a többsebességű Európa jelentené igazán az alapvető szabadságjogok megmaradását a tagállamok számára.
– Mennyiben szűkíti be ez a helyzet Szlovénia mozgásterét az unió jövőjével kapcsolatos viták során?
– Ez valóban csökkenti a mozgási lehetőségeinket. Szlovénia így jóval nagyobb arányban függ a kohéziós erőktől és persze az EU-s költségvetéstől is, és nincsen akkora manőverezési tere, mint azoknak az országoknak, amelyek az euróövezeten kívül helyezkednek el.
– A menekültkérdés most minden európai országban a legfontosabb vitapontok és megoldandó feladatok közé tartozik. Ön mit látna célravezetőnek, mi hozna megoldást?
– Hosszú távon egy egyértelmű és átlátható politikát kellene követni, már ami a külső határokat illeti. Egy olyan rendszer kidolgozására lenne szükség, amely összhangban van a nemzetközi joggal, és amelynek alapján könnyen dönteni lehet arról, hogy ki az, akit át lehet engedni a határokon, és kik azok, akiket nem. Ha pedig létezik külső határvédelem, akkor viszont az európai belső határokat nem lenne szabad hangsúlyozni, hiszen így nem lenne rájuk szükség. Pontosan ezért jött létre anno a schengeni egyezmény. A legfontosabb azonban az, hogy szolidárisak legyünk az ide érkezőkkel, mindezt természetesen az európai jogi szabályozás keretei között. Akiket pedig átengedünk a határokon, azokat egy integrációs standard szerint kellene segíteni, de mindenekelőtt felelősségteljesen kezelni ezt a kérdést. Én ebben látom a hosszú távú megoldást. Szlovénia nehezen néz szembe a migrációval, hiszen egy kicsi ország vagyunk, és a társadalmunk láthatóan nem igazán nyitott erre a folyamatra.
– A magyar migránspolitika milyen visszhangot kapott önöknél?
– Igyekszünk megérteni a magyar álláspontot, és úgy gondolom, hogy ez valamilyen szinten sikerült is, hiszen a migránskérdésben nincs egységes európai szemlélet, minden állam másképp kezeli ezt a problémakört. Próbálunk nem a véleménykülönbségekre fókuszálni, hanem a pozitív dolgokra. Ilyen például a nemzeti közösségek védelme mindkét országban, és nagyon erős összekötő kapcsot érzek a két ország között a különböző együttműködéseink során is. Úgy gondolom, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok az ideológiai különbségeknél. Ha össze kellene hasonlítani, hogy melyik kelet-európai álláspont áll hozzánk közelebb, a lengyel vagy a magyar, akkor mindenképpen a magyart emelném ki.
– Nálunk mostanában egyre többször sújtja szigorú büntetéssel a házelnök, Kövér László az ellenzéki képviselőket a parlamentben, szinte semmilyen performanszot nem tűr meg az Országgyűlésben, és a visszaesőket a lehető legkeményebben szankcionálja. Ön házelnökként mit gondol a magyar parlamenti vitakultúráról? Önöknél, Szlovéniában hogyan alakulnak az ilyen esetek?
– Rólam azt szokták mondani, hogy túl toleráns vagyok, már ami a vitákat illeti, és elmondhatom, hogy a mandátumom alatt még nem küldetem ki senkit az ülésteremből és nem vettem el senkitől a szót. Ez nem jelenti azt, hogy a viták színvonala nálunk magasabb vagy alacsonyabb, mint máshol. De úgy gondolom, hogy a parlamenti vita mindig az adott társadalom egyik tükre, és ami a vitákat illeti, semmiképpen sem használom ki a pozíciómat arra, hogy felerősítsem a kormányon lévő és az ellenzéki pártok közötti konfliktusokat. Szerintem egy házelnöknek ezt szem előtt kell tartania. Emiatt persze a viták nálunk sokszor sokkal hosszabb ideig is tartanak, mint máshol.
